TORDAS-GYÚRÓI TÁRSULT EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG

2013. szeptember 16.

Magyarországi misszión 4., befejező rész: Benyomások, kulturális különbségek

- Hogyan lát minket, magyarokat? Milyen különbségeket vél felfedezni saját nemzete és köztünk? Mi volt a legmeglepőbb tapasztalata itteni tartózkodása során?

- Próbálok óvatosan fogalmazni, mert nem szeretném, ha negatívan hangzana, amit mondok. Az én hazámban az ember tudja azt, ha a hallgatóságnak tetszik egy prédikáció. Az emberek mosolyognak, bólogatnak, valamilyen gesztussal mindig kifejezik véleményüket, még ha az negatív, akkor is. Amikor először voltam Magyarországon, 2010-ben, főleg az idősebbek esetében azt éreztem, hogy fogalmam sincs, mit gondolnak egy igehirdetésről. Tetszik nekik, vagy nem, talán olyan különböző attól, amihez szoktak, hogy egyáltalán nem szeretik hallgatni, semmilyen reakciót nem láttam az arcukon. Aztán az istentisztelet után odajöttek, és mosolyogva köszönték meg a szavakat. Ekkor döbbentem rá arra, hogy bár a magyarok jóval tartózkodóbbak és zárkózottabbak, mint az amerikaiak, ugyanúgy gondolkodnak. Ezt tapasztaltam a mai istentisztelet alatt is, a fiatalabbak sokkal nyíltabbak voltak, az idősebbek zárkózottak, de a végén mosolyogva köszöntek el. Arra gondolok, -nem tudom, hogy ez igaz –e-, hogy talán azok az emberek, akik annyi nehéz évet éltek meg a kommunista időszakban, nem tudják, és nem akarják olyan nyíltan kifejezni az érzelmeiket, mint a fiatalabb generáció, de a szívükben jók és hálásak. Én azt látom, hogy a magyar embereket nagyon megviselték ezek az évtizedek, ugyanakkor nagyon hamar ki is heverték azt. Mi, amerikaiak csak olvasunk és történeteket hallunk a kommunizmusról, de számunkra ezek valóban csak történetek, szinte mesék, mert semmi hasonlót soha a környezetünkben nem tapasztaltunk.

A másik jelentős kulturális különbség az a sok száz éves történelem és annak kézzel fogható tárgyi bizonyítékai, ami a miénkből hiányzik. Az első látogatásom alkalmával vendéglátóink elvittek minket meglátogatni a Skanzent, hogy közelebbről is megtapasztaljuk, milyen volt az élet régen a magyar falvakban. Odafelé úton láttunk az autóból egy helyet, ahol érdekes romok voltak. Megkérdeztem a vezetőnket, mi ez, mire ő azt felelte: Ó, csak pár római település maradvány. Megdöbbentem. Micsoda?! Római romok?! És ezt csak így mondja???  Azonnal álljunk meg!!! Számunkra ez hihetetlen, hogy saját szemünkkel és kezünkkel tapasztalunk olyan maradványokat, amelyek között valószínűleg már akkor is emberek éltek, mikor Jézus is itt járt közöttünk. Ez elképesztő, fantasztikus. A magyaroknak pedig természetes és semmi különöset nem jelent. Nálunk egy 100 éves ház már ősréginek számít. Visszafelé persze megálltunk, és megnéztük Aquincumot. Csodálatos.

Mindent egybevetve én nagyon örülök, hogy lehetőségem volt ellátogatni ebbe a szép országba, és itt is hirdetni a Biblia igazságát.

Előzmények: 
A prédikáció
A kezdetek és az okok
A gyülekezet
A nagycsaládról és az otthonoktatásról 


A bejegyzést készítette: Kokaveczné Árvai Erika

1 megjegyzés: