1Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. 2Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. 3Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. 4Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. 5Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. 6Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! 7Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” 8Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. 9Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. 10Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.” (Máté 28.1-10)
-Krisztus föltámadt!
-Valóban föltámadt!
És ennek valóságáról először az asszonyok nyernek bizonyosságot a sírhoz vezető úton. Bizonytalanságot nem tapasztalunk részükről, aki köszöntötte őket, nem lehet más, mint az Isten Fia. Hogyan is köszönt: "Üdv nektek!" Amikor olvasgattam a szöveget, mosolyogtam ez után a mondat után. Milyen könnyedség és egyszerűség érződik mögötte! Szinte vicces az események menetében. A világ Megváltója föltámadása után első "nyilvános" szereplése alkalmával így kezdi: "Üdv nektek!"
Nagyon sok jó történetben, mesében az író a történés feszültségét, komolyságát oldja egy személy jellemvonásaival, szóhasználatával. Nekem most ilyesmit jelent ez a mondat. Vége a halál rettentő uralmának!
Föltámadt! Él!
Üdv nektek!
A bejegyzést készítette: Feldhoffer-Szabó Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése