TORDAS-GYÚRÓI TÁRSULT EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG

2019. január 20.

Az Ökumenikus Imahét alkalmai Tordason, Gyúrón és Martonvásáron


A kép kattintással nagyítható.

„Egység a sokszínűségben” – Aliansz Imahét Tordason és Gyúrón



Januárban gyülekezetünk életében a közös imádságé a főszerep. Hagyományosan ekkor szerveződnek olyan imaheti alkalmak, melyek nagyszerű lehetőséget biztosítanak Krisztusban egy, de más felekezetű keresztény testvéreinkkel való találkozásra, és a velük való közös imádságra, egy központi témához kapcsolódva. 
Nagy bátorítás és erő van abban, ha keresztyén testvéreinkkel együtt imádkozhatunk, hiszen a Biblia szerint: mindenki, aki hisz Krisztusban, Isten gyermeke. Ugyanaz az Atyánk, ugyanahhoz a családhoz tartozunk. A testvérek pedig általában hasonlítanak egymásra. Közös hitvallásunk a Biblián alapul, ami Isten szava. Mindannyian igyekszünk követni Krisztus és az apostolok példáját életvezetésünkben. 
Mindezekre tekintettel az idei Aliansz Imahét anyagát a Spanyol és a Portugál Evangéliumi Aliansz állította össze, és az „Egység a sokszínűségben” címet viselte. Három estén keresztül az Efezusiakhoz írt levél 4. fejezete alapján próbáltuk körbejárni azokat bibliai kijelentéseket, ahogyan megvalósul ez az Egység Krisztus Testében. 
A tordasi és gyúrói baptista, református és evangélikus gyülekezetek látták vendégül egymást. Igét hirdettek lelkipásztoraik: Bokros László, Kádár Ferenc és Süller Zsolt. Az alkalmak témái az „Egység a szeretetben”, „Egység az egy testben” és „Egység a látásban” voltak. 
Adja Isten, hogy az ott elhangzott imák gyülekezeteink és Egyházunk életét erősítsék, egységünket szilárdítsák.


Kokaveczné Árvai Erika
Fotókat készítette: Kokavecz László





























2019. január 10.

Udvaros Dóra igehirdetési szolgálata a tordas-gyúrói evangélikus gyülekezetekben

"Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket" ApCsel 2,37

Azt hiszem, egy gyülekezet számára különösen nagy ajándék az Úrtól, amikor tagjai közül valaki úgy dönt, hogy egész életét a Teremtő Isten szolgálatára szánja. Ezt valóban hivatásnak nevezik. Ez a gyönyörű magyar kifejezés /a pályaválasztás vagy szakmai orientáció helyett/ annyira beszédes, hogy érdemes megállni egy pillanatra, és elgondolkozni a jelentésén. Szoktuk mondani, hogy az "ember hivatást választ". De hogyan is történik ez? Nem inkább úgy, hogy valami - vagy Valaki - annyira megragadja a szívünket, hogy úgy érezzük, ellenállhatatlanul vonz minket, lebilincseli az elménket és érzelmekkel markolja meg egész lényünket? Nem olyan ez, mint amikor ez a valami vagy Valaki megszólít és hív minket? A hívás van először. Választ követel az embertől. Akkor ki is az, aki választ? 
Udvaros Dóra: "Egy boldog, első évfolyamos teológushallgató." 
Udvaros Dóra gyermekkora óta a Gyúrói Evangélikus Gyülekezet tagja. Isten szeretetének ékes virága, "Krisztus jó illata" (2Kor 2,15) ebben a közösségben, ebben a faluban. Azonban a mostani ünnepek idején (december 26-án és 30-án) abban a különleges ajándékban volt részünk, hogy a szószékről hallgathattuk őt, amint Isten igéjét, üzenetét hirdette számunkra. Az igehirdetési szolgálatai elolvashatók ITT. Hála és dicsőség legyen Krisztus Urunknak, aki Szentlelkével ma is fáradhatatlanul munkálkodik a gyülekezetben! 

Hogyan is munkálkodik a Lélek? Válaszként hadd idézzem Gottfried Voigtot, aki így ír erről:
"Vannak [...] jelenségek, amelyeket egyértelműen a Szentlélek működésének tulajdoníthatunk. Érezzük, amint Isten igéje megszólít bennünket; vigasztalást és bátorítást nyerünk; késztetést érzünk valaminek a megtételére; meglátjuk valódi helyzetünket Isten és az emberek előtt; reménység tölt el minket; esetleg lelkiismeretünkben felrázva vagy megszabadítva érezzük magunkat." (Bevezetés az egyház tanításába, 1997, 97. o.)

A következőkben olvashatjuk Udvaros Dóra bizonyságtételét arról, hogy milyen örömmel tölti be az ember szívét, amikor megérti és IGEN!-nel válaszol Isten hívására:

„Olykor kérdéseket teszünk fel magunknak, hogy válaszokat kapjunk azokra a dolgokra, amiket éppen teszünk, vagy hogy rájöjjünk, miért vagyunk épp ott, ahol vagyunk.
Hogy miért indultam el a lelkészi pálya felé és jelentkeztem az Evangélikus Hittudományi Egyetemre? Egy egyszerű válasszal tudom megmagyarázni: mert elhívást kaptam, odafentről.
Isten, mióta az eszemet tudom, jelen volt az életemben, már gyerekként helyet készítettem neki és ragaszkodtam hozzá. Egy idő után azt éreztem, ez kevés, több kell, hogy legyen ennél. 2010-ben egy ifjúsági konferencián döntöttem Krisztus mellett, és adtam át az életemet Neki. Őneki, aki annyira szeretett, hogy meghalt értem a kereszten. Onnantól kezdve hosszas útkeresésbe fogtam. Kerestem a helyemet, a hivatásomat. Sok dologba fogtam bele, de semmi nem boldogított igazán. Azért imádkoztam, hogy az Úr mutassa meg, hol szeretne engem látni. A válasz nem jött hamar, évek teltek el. Azonban tudtam, hogy szeretnék az életemmel példa lenni, aki a dicsőséges Krisztusra mutat. Persze ehhez nem kell feltétlenül lelkésznek lenni. Az Úr mégis ezt készítette nekem elő. 2016-ban egyértelmű módon adta tudtomra, hogy a lelkészi hivatást szánta nekem. Nem jelentkeztem rögtön az egyetemre, hezitáltam, viaskodtam a lelkiismeretemmel. Azonban az az egy év, amíg kivártam a következő évi jelentkezés idejét, nagyszerű volt számomra. Megerősített abban, hogy igenis helyem van a teológián. Az Úr nem hoz amolyan légből kapott döntéseket és tudtam, bíznom kell Benne, hiszen Ő a legjobbat szánja szeretett gyermekeinek.
Gyülekezetünkkel gyermekkorom óta szoros kapcsolatot ápolok. Részt veszek az ifjúsági alkalmakon, táborok vezetésében segédkezem, gyülekezeti rendezvényeken igyekszem hasznos tagja lenni a közösségnek, tavasz óta presbiteri tag vagyok. Olyan lelkészem lehet, aki valóban példa és támasz számomra. Visszatekintve talán nem volt váratlan fordulat a lelkészi hivatás felé elindulni, azonban engem teljesen váratlanul ért az elhívás. Szeretem Istent és szeretem az embereket, ezt a két dolgot szeretném összekapcsolni. Szeretném, ha sokakhoz eljuthatna az örömhír, az az örömhír mely életeket változtat és formál át. Sosem leszek arra méltó, hogy a szószéken prédikáljak, azonban azért imádkozom, hogy legyen bennem mindig elegendő alázat és szeretet, hogy azt valóban Isten dicsőségére tehessem.
Fél éve vagyok az egyetemen. Mérhetetlenül hálás és boldog vagyok minden egyes napom, hogy ezt az utat szánta nekem az Úr. Hogy az egyetemen tanulhatok. Hogy elindított engem ezen az úton és ígéretet tett, hogy mindvégig mellettem marad. Legyen Övé a dicsőség!”

Udvaros Dóra


                                                                                                                                                   Írta: JME

2019. január 8.

2018. Óév búcsúztató képes összefoglaló gyülekezetünk életéből




A fotókat készítette: Fiskus Olga, Nagy Gábor, Makay Emese, Kokaveczné Árvai Erika, Kokavecz László.
A videó összeállítást készítette: Kokavecz László

2018. december 30.

Szenteste a Gyúrói Evangélikus Gyülekezetben: A SZÚRÓS SZŐRŰ BÁRÁNYOK

"Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete." Tit 3,4

Az ádventi időszak és a karácsonyi készülődés nagy izgalomban zajlott a gyúrói gyülekezet gyermekei körében. A vasárnapi istentiszteletek idejében a gyerekórákon szorgalmasan tanulgattuk az énekeket, verseket, és gyűltek a szerepvállalások a karácsonyi színdarabunkhoz is. 
Gyerekórán munka közben nyitott fülek és szívek! 😊
Az első bevetésünk: Az ádventi gyertyagyújtás (képek) alkalmával december 2-án a Faluházban adtunk elő egy kis műsorösszeállítást: a gyermekek csengő hangján szólaltak meg az adventről (eljövetel) szóló örömteljes énekek, ill. képek és mozgás segítségével jelenítették meg a dióhéj-evangéliumot (Jn 3,16) és a betlehemi éjszaka történetét - szintén dióhéjban.


Ezután a szentesti színdarabra koncentráltunk a hátralévő időben. A próbák a vasárnapi gyerekórákon és a karácsony előtti héten zajlottak egyre nagyobb intenzitással. A választott színdarabunk címe: A SZÚRÓS SZŐRŰ BÁRÁNYOK, mely Martonné Némethy Márta azonos című eredeti bábjátékának egy átdolgozott változata.

A próbák jó hangulatban, mozgalmasan teltek. A gyerekek lelkesen tanulták a szövegüket, az énekeket, és gyakoroltuk a színpadi mozgást, beszédet is. Mindeközben megbeszéltük, hogy a betlehemi éjszaka eseményeinek és szereplőinek mi a jelentősége ránk, ma élő emberekre nézve. A gyerekek jól érezték  magukat, és  élethűen, hitelesen sikerült a megjelenítés.

Mindjárt kezdünk! 
A szereposztás kitűnően sikerült!
SZÚRÓS:   Tas-Gurabi Réka   
TÜSKÉS: Botta Ábel
GYAPJAS NÉNE:    Halász-Velner Hanga
FEKETE KOS:  Áldott Levente
TOBIT:        Ribi Botond
1. BOJTÁR:    Áldott Bendegúz
2. BOJTÁR:   Áldott Domonkos
ANGYALOK KARA: Ribi Iringó, Farkas Hanna, Jasper Lídia
MÁRIA/MESÉLŐ:   Jámbor Dorina
JÓZSEF:     Serák Szabolcs
BÁRÁNYOK: Tas-Gurabi Dorka, Halász-Velner Hanga, Áldott Levente

Ez a betlehemes színdarab olyan gondolatokat pendít  meg, mint a felnőttek képmutatása, a gyermekek tisztánlátása a világ dolgait illetően, ill. a gyermeki szív őszinte vonzalma Isten iránt. A színdarab fő üzenete az, hogy mindazok, akik bizalommal fordulnak a Megváltó felé, átélhetik a legnagyobb csodát: az újjászületés csodáját, ami a szívben történő fordulatot jelenti. Aki ezt a csodát átéli, megváltozik az élete kívül-belül. A képmutatás, az önzőség vagy félelem helyét a szeretet, a megnyugvás, a megbékélés tölti be kicsik és nagyok szívében. Ezért Jézus Krisztus születésének ünnepe valóban minden embernek szól, és valóban Isten kegyelme hajolt le az emberhez testben 2000 évvel ezelőtt a mi üdvösségünkre"Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek." Tit 2,11

Érkezés, várakozás...
December 24-én, Szenteste  (képek) a gyúrói templom csordultig telt emberekkel! Isten csodája volt az az este, aminek mindannyian tanúi lehettünk, és ennek öröme töltötte be az emberek szívét! 
Az istentisztelet első felében Süller Zsolt arról beszélt az igehirdetésében, hogy a karácsonyi "Kis Jézus" és a "húsvéti Megváltó, a Messiás" egy és ugyanaz a személy: Isten Fia, aki a földi élet vállalásával bizonyságot tett minden embernek - nekünk is - a teremtő Isten, az Atya irántunk való végtelen szeretetéről, kegyelméről és a bűn iránti igazságosságáról. Fontos látni és érteni ennek a két eseménynek/ünnepnek a kapcsolatát, ívét, mert mi, emberek hajlamosak vagyunk "csak" karácsonyi keresztények lenni, holott Istennek ez a szava és tette az egész életünket, a mindennapjainkkal együtt szeretné áthatni. 
Az istentisztelet második felében került sor a gyermekek produkciójára. Az előadás egyszerűen fantasztikus volt! Ezúton szeretnék köszönetet mondani minden szülőnek, nagyszülőknek és a gyülekezeti tagoknak, akik a háttérmunkájukkal aktívan segítették ennek az előadásnak a megvalósulását: a szövegek megtanítását, a szorgalmas próbára járást, a jelmezek előteremtését, a technikai asszisztenciát stb. A legszebb karácsonyi ajándék volt mindnyájunk számára!


Reméljük, az új évben is nagy lendülettel folytathatjuk a közös munkát! Várjuk továbbra is szeretettel a vasárnapi gyerekórákra a gyerekeket, az istentiszteletre a családokat 9.30-10.30-ig. 

SOLI DEO GLORIA!



Írta: JME