Idén első ízben két helyszínen tartottuk hittantáborainkat július 4-8-ig: napközis tábort a 4 és 10 év közötti gyerekek számára a gyúrói parókián, a nagyobbaknak pedig „ottalvósat” Szigetmonostoron.
A Gyúróra érkező közel 30 gyerek döntő többsége nagycsoportos illetve elsős volt az idei évben.
A napot játékos reggeli tornával kezdtük, majd tízórai után a templomi áhítatok alkalmával közös énekkel dicsértük az Urat. Itt ismertük meg napról-napra Dániel és barátainak történetét is. Ezután 3 kisebb csoportban dolgoztuk fel a történetet játékos formában. Ebéd után csendes pihenő következett, majd kézműveskedéssel zártuk a napot. Készítettünk bilincset, imára kulcsolt kezet és persze oroszlánokat minden formában és mennyiségben (gyurmából, wc papír gurigából, tátikát és még kitűzőt is).
Csodálatos élmény volt látni, ahogy a gyerekek szinte az első pillanattól feloldódtak. Nyitottak voltak egymás felé, a segítők felé és Isten igéjére is.
Hála legyen Istennek, hogy Dániel történetén keresztül jobban megérthettük a hit megtartó erejét, a bátorság, az Isten mellett kiállás fontosságát.
Tóthné Gál Timi
Hittantábor Szigetmonostoron
Július
3-án, vasárnap Szigetmonostorra utaztunk hittantáborba. Nagyon vártam,
mert ez volt az első ilyen táborom ezzel a közösséggel. Nagyon jók
voltak az előző évek napközis táborai is, de egész más érzés volt 5 és
fél napot együtt tölteni megszakítás nélkül.
Győző
volt a táborvezető, mellette sok felnőtt és ifis segítő kivette a
részét abból, hogy mindannyian jól érezzük magunkat. Sok tartalmas
programunk volt, nekem a „karólabda” és a métázás volt a kedvencem.
Emellett nagyon tetszett, hogy minden szobavezető – mert ilyen is volt –
esténként személyesen beszélgetett a szoba lakóival arról, hogy mi volt
jó, mi volt rossz és mit várunk a következő naptól.
Minden reggel
meghallgattunk egy-egy részt a Bibliából, Jákob történeteiből, sokat
énekeltünk, ebéd után pedig kisebb csoportokban beszélgettünk a reggeli
Igéről. Volt sok sportprogramunk, kézműveskedés, társasoztunk,
csütörtökön pedig egy egész napot kirándultunk is.
Nem volt túl sok szabadidőnk, de azt legalább sikerült kihasználnunk. Mindig szívesen cajonoztam a közös zenélések alkalmával és nagy élmény volt a csoportok történetfeldolgozásainak megnézése is az esti áhítatokon.
Örülök, hogy részt vehettem a táborban, és remélem, hogy jövőre már segítőként térhetek vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése