Június utolsó hetében közel huszonöten elindultunk, hogy néhány nap alatt bejárjuk az Őrséget és a Vendvidéket.
Utunk során megismerkedtünk az Őrségben egyedülálló szerekkel, a pityerszeri skanzennél láthattuk, hogy hogyan éltek arrafelé régen az emberek, és megpihentünk az Őrség egyik jelképénél, a pankaszi haranglábnál. Többnyire erdős vidéken haladtunk, de előfordultak mocsaras, csalános szakaszok is. Külföldön is voltunk, ugyanis egy hosszabb szakaszon a szlovén határ mentén vitt utunk, és a Felsőszölnöktől nem messzi Hármashatár-hegyre is eljutottunk. Minden éjszaka máshol szálltunk meg; iskolában, tájházban, ifjúsági szálláson, sőt utolsó éjszaka még jurtákban is aludtunk. ,,Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.’’ – szólt reggelenként a zsoltár. Valóban hálásak lehetünk Isten gondviseléséért, jelenlétéért és
áldásaiért, amelyek a tábort övezték.
(Süller Márti)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése