Igehirdetés Virágvasárnap ünnepén - Udvaros Dóra

Kedves Testvérek!

Virágvasárnap ünnepén Udvaros Dóra igehirdetését közöljük, szeretettel és imádsággal gondolva gyülekezünk tagjaira.

János evangéliuma 12. fejezet 12-19. versek

Jézus bevonul Jeruzsálembe

Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!

Ebben az évben, ezen a vasárnapon egy különös virágvasárnapnak lehetünk részesei. Ezúttal nem ülhetünk be templomainkba és nem hallgathatjuk élőben az igét a szószékről. De ebben a különös és fájdalmas helyzetben is van vígasz.

Virágvasárnap, a kereszténység legnagyobb ünnepének előkészítő eseménye és időpontja. Ezen a vasárnapon, mindenki „Szótéra”, mert így mondja a görög, - ami annyit tesz - Megváltó, kész volt, hogy bevonuljon Jeruzsálembe. Krisztus pontosan tudta, hogy mi vár ott rá. Azonban, ahogy János evangéliumában felfedezni véljük, azt üzeni ezzel nekünk, hogy kész volt bevégezni a próféciát, kész volt meghalni barátaiért.

Krisztus, bár győztes Úr, szamárcsikóra ülve érkezett meg a városba. Nem kívánt pompát, nem kíván elismerést. Alázatot sugall, és a szelídségről üzen nekünk.

Most talán még inkább az ünneplő tömeg részeseivé válhatunk. Bár fizikálisan most nem lehetünk egymás mellett, de lélekben mindannyian ott lehetünk a tömeg közepén. Mindannyiunk számára különleges alkalommá válhat a Krisztussal való találkozás, az ő észrevétele, ahogyan épp a városon kívűlről halad felénk. Feltételezhető, hogy jelen voltak a tömegben olyanok is akik nem várakozással teli szívvel, hanem hitetlenkedve voltak ott. Azonban ennek ellenére is találkoztak Jézussal.

Hányszor vagyunk mi is hasonlóan ezzel? Találkozunk Jézussal, halljuk őt, de zokszó nélkül tovább sétálunk, elengedjük Őt, nem vesszük figyelembe mit akar nekünk mondani. Jézus Krisztus mindig az Atya nevében jön, úgy, ahogy Jeruzsálembe is érkezett. Nem hárít, nem tagad. Egyértelmű célja van, és egyértelmű célja volt utolsó napjaiban is. Hogy kibékítse az embert az Istennel.

Ilyen lélekkel indít minket is az ige: az Úr nevében. Nem azt kívánja most, hogy csendes magányunkba belekényelmesedve, lemondóan várjuk Őt. Szeretné, hogyha szívünket a belőle fakadó békesség és szeretet töltené be.

Sokszor elképzelem Jézust, magam előtt látok egy arcot, amely leírhatatlanul békés és szelíd. Látom arcát, amely szeretetet sugall. Olyan arc ez, amely nem hasonlítható senkijéhez. Látom Őt akkor is amikor szamárcsikón ül, felém jön, s, ahogy közeledik torkomban dobog a szívem. Hogyan állhatnék meg előtte én? Bűnös ember vagyok! Arra sem vagyok méltó, hogy szemeim megpillantsák. De ekkor Ő alázattal bólint és azt mondja, most azért jöttem, hogy a Te bűneidet is magammal vigyem a keresztre.

Testvéreim. Olyan boldog lennék, ha ezen a vasárnapon úgy mondhatnám el ezeket a szavakat, hogy Veletek szemben állok. De nem tehetem meg, mert még nem jött el az ideje. Most, virágvasárnapon, és a hét többi napján is, arra kaptunk lehetőséget, hogy magunkba nézzünk és átértékeljük életünket. Krisztus szól: Kövess engem és kísérj el a Golgotáig!

Kik vagyunk mi a tömeg között? A hitetlenkedők? Azok akik úgy tesznek, mintha nem volna reménységük? Az vagy, aki nem hiszi el, hogy Isten Fia érted is meghalt? Vagy talán a kishitű, de bizakodó? Elhiszed, hogy Ő tényleg életét áldozta Érted?

A mai igeszakasz közepén olvasható „Hozsánna” felkiáltás a 118. zsoltárból származik és annyit tesz: „segíts meg.” Bátran hívjuk segítségül Őt, hiszen ő nem ment szabadságra, nem vonult el karanténba. A Biblia azt írja, Krisztus szíve mélységesen megrendült, amikor megtudta barátja, Lázár meghalt, majd folytatja és azt írja, Jézus sírt. A keresztről is Atyjához kiáltott és hullatta könnyeit. Velünk sír a nyomorúságban, és nem hagy magunkra, akkor sem amikor úgy érezzük, egyedül vagyunk. Tudja, hogy egy több száz fős tömegben is érezheti magát egyedül az ember.

Húsvétra készülve ne felejtsük el, hogyan bátorította övéit Krisztus: „Ne féljetek, íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” S ezen a vasárnapon is bátorít: „Ne félj Sion leánya, íme királyod jön...” Bárhogyan érezzük is most magunkat, tudnunk kell, Krisztus Virágvasárnap történelmet írt. Elébe ment a halálnak, hogy ezáltal könnyeinket letörölhesse. Ámen!

Imádkozzunk!

Élet és halál Ura, hozzád kiáltunk e járvány nyomorúságában.

Eléd hozzuk mindazokat, akik megbetegedtek, hogy vigasztalást és gyógyulást kérjünk számukra.

Te légy közel minden szenvedőhöz, különösen is a haldoklókhoz!

Mutasd meg nekik magadat, mint feltámadott, a halálon győztes Úr!

Kérünk, Te vigasztald mindazokat, akik most gyászolnak és rettegnek.

Ajándékozz bölcsességet és kitartást az orvosoknak és a kutatóknak.

Te adj erőt minden ápolónak és ápolónőnek, amikor szélsőséges helyzetben kell helytállniuk.

A politika és a közigazgatás terén munkálkodó felelős vezetőket erősítsd meg, hogy bátrak és józanok maradjanak.

Imádkozunk Hozzád mindazokért, akik pániktól szenvednek, mindazokért, akiket legyűrt a félelem – adj nekik békességet a vihar közepén!

Ajándékozd meg őket világos látással és vigasztalásoddal!

Jó Urunk, eléd hozzuk azokat is, akiknek karanténban kell maradniuk, akik magányosnak érzik magukat, és azokat, akik senkit sem tudnak megölelni.

Érintsd meg szívüket a Te gyengédségeddel.

Kérünk Téged, add meg, hogy a járvány veszítsen erejéből, hogy a fertőzöttek száma csökkenjen, hogy ismét visszatérhessen életünkbe a normalitás.

Köszönetet mondunk Neked minden egyes napért, amelyen egészségesek lehetünk!

Köszönjük, hogy újra megérthetjük, hogy az élet ajándék.

Köszönjük, hogy felismerhetjük, hogy életünk egyszer véget ér, és nem tudunk mindent az ellenőrzésünk alatt tartani.

Köszönjük, hogy láthatjuk azt, hogy egyedül Te vagy örökkévaló, és hogy az életben sok minden egyáltalán nem olyan fontos, mint amennyire gondoljuk.

Köszönjük, Urunk, hogy örök életet ajándékozol nekünk Jézus Krisztus által!

Senki és semmi nem szakíthat ki minket az Ő kezéből.

Kérünk, irányítsd tekintetünket a Te eljövendő országodra.

Töltsd be szívünket az örökkévalóság örömével, és segíts, hogy el tudjuk hordozni a szenvedést, amelyet ránk mérsz.

Nyisd meg a szemünket, és taníts meg minket hálásnak lenni azért a sok dologért, amelyet enélkül a krízis nélkül észre sem vennénk.

Rád bízzuk életünket. Ámen

(Johannes Hartl német lelkész imádsága - fordította: Adámi Mária)