Sok mindent érzek így, az ötödik napon, táborzárás után.
Elsősorban örömöt a tábor sikere felett, hálát azokért a társakért, akikkel egy csapatban lehettem, és egy célért küzdhettünk, ujjong a lelkem látva, hogy gyerekeink hogyan kovácsolódnak össze és nőnek nagyra Isten oltalmában és a gyülekezet nyújtotta kereteken belül. Bizakodást, hogy ez a közösség ilyen összetartást látva csak még erősebb lesz az évek során, és legyőz minden nehézséget. Nem titkolhatom el persze azt a megkönnyebbülést sem, hogy mindenki ép bőrrel megúszta ezt az 5 napot, ami több, mint 40 gyerek mellett, folyamatos kánikulában, igazán újra csak Isten oltalmának bizonyítéka. A végére hagytam a fáradtságot. Nem gond. Kipihenjük.
Reggel, hős és állandó animátorunk, Emese még egyszer megmozgatta a csapatot. Felhangzott többek között a szigetmonostori táborban megismert "Kisindiános" dal is, az én személyes kedvencem, amit most sikerült megörökítenem, íme:
Játék, majd a már hagyományosnak mondható templomi beszélgetés következett. Összefoglaltuk az egész héten tanultakat, és egy kis kikérdezés is volt, csak hogy legálisan lehessen cukorkát osztogatni. A gyerekek lelkesen jelentkeztek, és egész jól tudták a válaszokat.
Utolsó nap ide vagy oda, a gyerekek nem álltak le, lelkesen folytatták a játékokat, amivel egész héten is olyan remekül lefoglalták magukat:
 |
| A petanque nagy siker lett, kicsi és nagy is szívesen játszotta. |
 |
| Ugrókötelezik. |
 |
| Ő is... Naná! :-) |
Volt tábori kutyánk is a mai napra, Wilson személyében:
Szeretjük:
Hatalmas adag palacsintát kaptunk:
 |
| A kicsiknek nem volt könnyű érvényesülni a nagyok között a palacsintás asztalnál... |
Jól érezték magukat:
Délután vendégül láttuk a szülőket:
Szabolcs, mint táborvezető, beszámolt nekik a tábor alatti tevékenységekről, és a tábor fő tematikáját adó Lélek gyümölcsei témakörről.
A hét közben készült textil képek karton hátlapot és spárga akasztót kaptak Editnek és az ifiseknek köszönhetően.
Az árnyékolót is szétszedték készítői:
Lassan mindenki hazament, csak pár ember maradt takarítani és pakolni.
 |
| A táborvezető magánya |
 |
 |
A parókia csendes. Várja vissza lakóit augusztus végére...
|
Hálás szívvel köszönöm Istenem, hogy valóban velünk voltál, és vagy minden nap. Te adtál erőt és biztatást a hullámvölgyekben, és Te voltál az, aki összekovácsoltál minket, így együtt örülhettünk az együtt eltöltött idő szép pillanatainak. Ámen.
Az utolsó nap összes képét itt nézheted meg.
Urunk! Köszönöm én is, hogy Te csakis olyan helyzetek elé állítottál és állítasz, amelyeket Veled és közösen meg tudunk oldani. Köszönöm, hogy ezalatt megjelenik rajtunk is a gyümölcsöd. Köszönöm, hogy barátok és lakótársak voltunk és vagyunk. Köszönöm, hogy pont ennek a közösségnek a tagjai lehetünk, amelynek feje Te vagy. Áldd meg a Sülleréket Németországban is. Köszönöm, hogy a parókia lakói, a Süller család is ismét köztünk lehet majd augusztus végén. Köszönöm, hogy Zsolt lehet mindannyiunk lelkésze. Ámen
VálaszTörlés