TORDAS-GYÚRÓI TÁRSULT EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG

2013. augusztus 7.

Gyerektábor, 2013. 2. nap TÜRELEM, SZÍVESSÉG


A mai bejegyzést egy tegnap, a lelkészünktől kapott üzenettel kezdem. Eredetileg a tábor szervezőinek íródott (és bízom benne, hogy nem haragszik meg rám azért, mert itt nyilvánosságra hozom), de véleményem szerint tágabb értelemben akár gyülekezetünk egészéhez is szólhat:

Kedves Táborszervezők!


Amint a művelt németek mondják: "Omne principium difficile." Azért azt kívánom, hogy a tábori tennivalók során Jézus közelségét, Lelkének erejét élhessétek át, hiszen ő üzente tanítványain át nekünk is: "Íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." 

Köszönöm, hogy vállaltátok ezt a tábort.

Szeretettel imádkozom értetek:
Zsolt



Reggelünk újra közös bemelegítő játékkal kezdődött, Emese töretlen közreműködésével. Amikor odaértem, éppen "patkót készítettek" egy kovácsműhelyben:


Játék, majd tízórai következett.

Miután mindenki megérkezett nem csak testben, hanem lélekben is, bementünk a templomba, és énekléssel hangolódtunk a mai napi témáinkra a Lélek gyümölcse közül: türelem, és szívesség.












Mindenki nagy örömére Emese ma gitárt is hozott. 















Az éneklés után a gyerekeket Szabolcs kicsit megmozgatta, mert a két téma betűit kellett "levadászni" és összerakni különböző elrejtett helyekről a templomhajóban.


A srácok lelkesek, és sokat jelentkeznek:


És ilyeneket mondanak arra a kérdésre, hogy "véleményetek szerint mi a szívesség?"
- valakit szeretek
- kedveskedem valakinek
- jóságot teszek
- segítek

A foglalkozás további részében előkerült egy alma is, amit Szabolcs elkezdett feldarabolni. Igen erősen próbálkozott a vágással, csak vágta, vágta...


...de nagyon lassan haladt. itt többen felajánlották, hogy segítenek, szívességből... :-)

De Szabolcs egyedül próbált boldogulni, mire egyre nagyobb zúgolódás támadt a gyerekek körében: Szabolcs szóvá is tette, hogy meg tudja -e valaki mondani, ha szépen csendben szó nélkül megvárták volna az alma feldarabolását, milyenek lettek volna? "Úgy van, TÜRELMESEK:" 

Mi az a türelem?
- kivárom, míg valami elkészül
- várok

 És mi a türelmetlenség?
- amikor várjuk az anyukánkat, hogy játsszon velünk...
- valamit nagyon várok...
- a kislányom itt (10.30 perckor, mintegy 30 perccel a tízórai után) megkérdezte, hogy mikor eszünk mááár?! Ennél szemléletesebb nem is lehetett volna, nem igaz? 
- Edit is felajánlotta, hogy igen szemléletesen mutatja meg, mi az a türelmetlenség, szélesen gesztikulálva hangzott el mondata: Mikor lesztek már csendben?! 
- nem tudjuk kivárni azt, ami előttünk áll
- rossz érzéseket okoz bennünk
- az ember maga is utálja, ha türelmetlen, de nem tud tenni ellene
- az is rossz érzés, ha valaki velünk türelmetlen: siess már gyere már, csináld már...

Ilyenkor olyanok vagyunk, mint egy kiszáradt fa. De ha türelmesek vagyunk, gyümölcsöző, élettel teli fához hasonlítunk, amely hullatja a gyümölcseit, és etet másokat is. Ne feledjük azt sem, hogy bennünk sokszor türelmetlenség van, de Istenben mindig van türelem és szívesség. Ezért hozzá mindig fordulhatunk, mert ő türelmesen meghallgat minket, és ha kérjük, segít.

A türelemről és szívességről a továbbiakban a nap vendége, Feldhoffer István helyi kertész, a gyülekezet jó barátja beszélt. Ő  a munkája gyakorlása közben tapasztalja és cselekszi a türelmet és a szívességet.
István szemléltető eszközként különböző terméseket hozott: tobozt például, amiben sok pici mag lapul. Mekkorára nő meg egy fenyőfa? Mint a templom, sőt magasabbra! Mi kell ahhoz, hogy ebből a pici magból akkora fa legyen, mint itt a templomkertben? víz. türelem. sok türelem. locsolni kell. először el kell ültetni. jó helyet kell neki keresni. vigyázni kell rá. napfény kell neki. lehet beteg is, megrágják a bogarak. sokat kell várni arra, hogy megnőjön. türelmesen. és ápolni kell. szívességet tenni a növénynek.

Az elhangzottak jegyében szólt az ima:
Drága Istenünk, köszönjük ezt a második napot, hogy együtt lehetünk...szeretnénk egymásnak segíteni, türelemmel lenni egymás iránt, mert sokfajta ember gyűlt itt össze, mindenkinek másfajta igénye van, más jut, szeretnénk nyugodtan játszani, beszélgetni, és segíteni azoknak, akiknek szüksége van erre...kérlek téged te légy itt velünk, Te türelmes leszel hozzánk, akkor is, ha mi rosszak vagyunk...segíts, hogy eléd vigyük gondjainkat és Te tudj nekünk segíteni megoldásukban... az Úr Jézus nevében kérünk... Ámen.

A templomi foglalkozás után játék következett, majd az ebédet vártuk. Türelmesen, persze... Nagyon finom volt ma is a menü: Zöldbab leves, Burgonyafőzelék, Stefánia vagdalt. Az utolsó morzsáig elfogyott.

A csendes pihenőben a kicsik aludtak, a nagyok bevonultak a hűvös templomban, hisz kint szinte elviselhetetlen volt már a hőség. A csapat egy része csendben társasjátékozott, a többiek, akiket érdekelt, megnézhették a József, az álmok királya című rajzfilmet.

A forróság talán a legnagyobb próbatétel az idei tábor alatt. Mindenféleképpen megpróbálunk küzdeni ellene, ezt a célt szolgálta a templomban társasjátékkal és rajzfilmnézéssel eltöltött pár csendes óra is. Tegnap a lelkes szervezők árnyékolót szerkesztettek, ma a hűtéstechnikát próbálták a tábori körülményekre adaptálni:

Először még vizet kellett hozzá szerelni

Aztán Edit úgy döntött, hogy a fenntarthatóság jegyében
egy darabig kézi vezérléssel orvosolja a problémát

Aztán Emese megszerelte.
A vizet  és az öntözőberendezést a település önkormányzata biztosította az óvoda udvaráról, amit hálás szívvel köszönünk. Sokat javított a gyerekek komfortérzetén és hangulatán.

A nap legnépszerűbb játékai:









A mai napra Emese hozott kézműves ötletet: filctoll, és gyógyszertári alkohol segítségével textilre színes képeket festettünk. A menet a következő:

Türelmesen kivárjuk, míg a felnőttek kiosztják a textil darabokat, és elmagyarázzák a technikát.













Filctollal vonalakat és pontokat rajzolunk a textilre a kívánt alakzatban és színekkel (a minta ceruzával előrajzolható).












Majd egy felnőtt segítségével pipettával alkoholt fecskendezünk a színekre, mire azok szétfutnak a felületen.













És íme, a művészi végeredmény.















A demonstrációs anyag a nap végén.




Mindenki lelkesen látott a feladathoz.


















És íme pár elkészült alkotás. Igazán szépek lettek.























A tábor egy rendhagyó leltárral zárult: Mínusz egy fog (ráadásul az első!!!)





A bejegyzést készítette: Kokaveczné Árvai Erika

A nap összes képe itt megtekinthető.

1 megjegyzés:

  1. Kedves Erika!
    Köszönjük a sok szép képet és a tartalmas beszámolókat! Elmentettem egy párat a hangulatosabbakból, sokatmondókból, emlékként :)
    Kedves Szervezők!
    Nagyon köszönjük az áldozatos munkátokat, mellyel életre szóló élményt adtok és utat mutattok gyermekeinknek.
    Rita

    VálaszTörlés