Igehirdetés 2020.
május 3. - Gyúró, Tordas, Martonvásár
Zsidókhoz írt
levél 11. fejezet 13-19. vers
„Hitben
haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az
ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és
vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön.
Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek.
És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett
volna alkalmuk visszatérni. Így azonban jobb haza után
vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten,
hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.
Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára
tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket
kapta, akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják
utódodnak nevezni.” Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a
halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki
így a feltámadás példájává lett.”
Csodálatos
fejezete a Szentírásnak a Zsidókhoz írt levél 11. része,
amelyből egy kis szeletet kaptunk a mai napra. Jó szívvel ajánlom
az egész fejezet elolvasását. A levél szerzője végig tekint az
ószövetségen és a hit kibontakozására, erejére csodálkozik rá
a régiek életútját látva. A „hit hősei” - így is szoktuk
emlegetni ezt az összefoglalást. A hősök azonban itt nem a
hétköznapoktól idegen, különleges, emberfeletti erővel
felruházott emberek, hanem esendő, időnként bizonytalankodó, a
jövő felé aggodalmasan tekintő, számító emberek, mégis a
buktatók ellenére vagy éppen azokkal együtt az
Isten iránti feltétlen bizalom formálódik ki életükben.
„Hitben
haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az
ígéretek.” -
Olvassuk
mai igénk kezdetét. A be nem váltott ígéretekről van
tapasztalatunk. Ismert mondásunk így fogalmazza meg ezt:
„Ígéretekkel van tele a padlás.” Ezek a megvalósulatlanul
marad, számunkra üresnek bizonyuló szavak bizalmatlanságot
ébresztenek. Milyen könnyen ragad meg figyelmünk e bibliai mondat
második felénél. Ezek az emberek – az ősatyák: Ábrahám,
Izsák, Jákób – hitben haltak meg, és hitben is éltek.
Múltjukat,
jelenüket, jövőjüket nem a pillanatképek széttöredezett
sokaságaként látták, hanem egy összetartozó folyamatként,
amely Isten kezében van.
Kijövetelük
eddigi hazájukból, vándorlásuk és otthonkeresésük Isten
vezetésével, jelenlétében történt. Van-e ennél nagyobb
ajándéka emberi életünknek mint, hogy Isten jelenlétében
élhetünk, őszinte gyermeki bizalommal?
A
keresztyénség története nem egyszerűen évszámokkal és
jelentős eseményekkel írható le. Valójában Isten Szentlelkének
munkálkodása, aki az Ige szavával ma is elhív, vándorútra
szólít és a mennyei haza reménységét teszi valósággá
életünkben. Az Isten iránti hit, bizalom emberi életekben
kibontakozó történte ez. A „bizonyságtevők fellege” ez, írja
a levél szerzője.
Isten
elhív. Honnan hívott ki téged? Milyen bűnből emelt ki,
tisztított meg? Hogyan gyógyította sebeidet? Mit jelentett
életedben először az isteni bűnbocsánat megtapasztalása, a
Krisztusban felismert és megélt kegyelem? A mai ige szerint Izsák
a feltámadás példájává lett. A könyörületet, megmenekülést
átélt ember élete a lehetetlenben is utat nyitó Isten életet adó
cselekvésének bizonyságtevőjévé lett.
Hol
tartunk most ezen az úton? Elfáradtunk? Várjuk a változást hozó
időket, új találkozásokat? Úgy érezzük, egy helyben toporgunk
már régóta? Isten vezetése továbblépésre hív! A nehézségekben
megélt megtartó szeretet hírének továbbadására. Bátor,
reményteli, őszinte imára. Krisztus él, Jézus úr! - hirdették
az első keresztyének és nyomukban járva hirdetjük mi is, szóval,
tettekkel, életünkkel.
Merre
tart az életünk? Hazát kerestek, egy jobb haza után vágyakoztak
az ősatyák. Nem nehéz ezt elgondolnunk ma sem. Sokan vannak a
világban, akik hazát keresnek. Országon belül és országhatárokon
túlra vezetően is sokan indulnak el egyedül vagy családosan új
otthont keresni, ismeretlen vidékeken megélhetést találni,
otthont teremteni. Milyen hosszú idő lehet, míg a vágyak
valósággá érnek? Mennyi küzdelem vezethet oda, míg ez az út
célhoz ér? Vágyakozunk mi is az új haza, a mennyei haza után.
Isten által készített otthonunk iránt, ahol nem lesz bűn,
csalódás, hitetlenség, gyász, szomorúság, hanem Isten
szentsége, jelenléte tölt be mindent. Biztosak az ígéretek, nem
üres szavak, hanem Isten örök üzenete. Biztos cél felé tart az
életünk. Ebben a reménységben örvendezhetünk és nehéz időkben
is megtalálhatjuk mindazt, ami hálára, Isten dicséretére indít.
Legyen áldott ezért a Szentháromság egy igaz Isten! Ámen.
Szeretettel
köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat, dédnagymamákat! Isten
áldása őrizze, vezesse életüket!
Templomi
istentiszteleti alkalmakkal kapcsolatban a világi hírekben azt
hallhattuk, hogy változás, a korlátozások feloldása várható,
de az egyház dolgaiban számunkra az evangélikus Püspöki Tanács
szava a mérvadó. Az ő állásfoglalásuk szerint cselekszünk. A
következő hétre várható a püspöki útmutatás. Jövő vasárnap
még nem lesz templomi alkalmunk, az eddigiekhez hasonlóan az
időseknek kinyomtatva küldjük el az igehirdetést és interneten
tesszük elérhetővé istentiszteleti összeállításunkat. Jövő
vasárnap Udvaros Dóra lesz az igehirdető!
Urunk
áldjon, őrizzen mindannyiunkat!
Erős
vár a mi Istenünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése