TORDAS-GYÚRÓI TÁRSULT EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG

2013. december 28.

Olvasókör - Klaus Douglas: Az új reformáció. 3. rész

Elérkeztem az utolsó négy feladat bemutatásához.
Az Olvasókör tagjai között a legnagyobb vitát indító téma kerül ebben a részben feldolgozásra. Az istentisztelet rendjének változtatásáról szóló gondolatok szinte minden résztvevőből kiváltottak valamilyen érzelmet, indulatot, ebben volt a legtöbb ellenérzés a szerző kijelentéseivel kapcsolatban.
A gyülekezeten belüli struktúráról szóló feladat kapcsán pedig előkerült egy rajzfilm a LEGO történetéről...


9. Megszabadítani az istentiszteletete béklyóitól

"Arról a kijelentésről: "istentiszteleteink mindenkinek szólnak", végre ki kell mondanunk, hogy valójában nem egyéb, mint kegyes öncsalás."

"Istentiszteletünk az egyházi zene és a liturgikus hagyomány kettős béklyójában vergődik. Ha nem sikerül megszabadítanunk tőle, hamarosan meg is fog szűnni."

"Ha továbbra is nyakasan kitartunk a klasszikus egyházzene mellett, az egyre inkább a gyülekezetépítés gátjává magasodik."

"Istentiszteletünknek Krisztus-szerűnek kell lennie mondanivalójában, és korszerűnek stílusában."

"A ma hagyományosnak számító istentiszteleti formák a maguk idejében kivétel nélkül modernek, sőt mi több, forradalmian újak voltak, és ellenzőik ugyanazokkal az érvekkel küzdöttek ellenük, mint potenciális utódaik ma."

"Az olyan istentiszteletnek, amely inspirálni akarja az embereket, az ő életérzésüket kell kifejeznie."

"Meg vagyok győződve róla, hogy az istentiszteletnek az a módja, amelyet egyházunk ma általánosan gyakorol, "kifutó modell"."

"Istentiszteleteink 95%-a pillanatnyilag a népesség nem egészen 5%-át szólítja meg. Ez olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak."

"A jövő istentiszteletét nem a lelkipásztor fogja tartani, hanem a gyülekezet fogja ünnepelni."

"Az istentisztelet nélküli kereszténység éppúgy lehetetlen hosszú távon, mint az olyan kereszténység, amely kizárólag az istentiszteleten való részvételre korlátozódik."


10. Egyszerűsíteni a gyülekezeten belüli struktúrákat

"Az olyan struktúrák, amelyek nem segítik a gyülekezetépítést, hátráltatják azt."

"Voltaképpen meg kellene vonnunk egy felső határt, aminél több egyházi rendelet és szabály nem hozható."

"Ami a saját, egyházon belüli struktúráinket illeti, a jövő jelszava ez: a lehető legnagyobb fokú egyszerűsítés. Ami nem működik egyszerűen, az egyszerűen nem működik."


Ennek a fejezetnek a feldolgozásánál Szabolcs (aki elvállalta a 10. feladat rövid összefoglalását és bemutatását) egy elsőre meghökkentő ötlettől vezérelve levetítette nekünk a LEGO történetét bemutató rajzfilmet, íme:



Néhány gondolatot, amit a film megtekintése után a témához, és a gyülekezet-építéshez fűzött, megpróbáltam lejegyezni:

- Minden gyülekezet életében történhetnek olyan dolgok, amik visszavetik a fejlődését, életét, amire nem számítottunk. A reményt azonban ekkor sem szabad feladni, azt soha nem szabad elveszíteni, sőt abban kell hinni, hogy Isten az elvesztett vagy rossz dolgok után jobbat ad nekünk cserébe. Az egészet úgyis csak Isten látja, mi maximum a végén csak egy lépést hátrálva ránézhetünk a végeredményre, és rácsodálkozhatunk, hogy jé, tényleg milyen szépet alkotott Ő...

- Egy gyülekezet is úgy épül, mint egy Lego építmény: kockáról kockára. Minden kockának megvan a maga tartó-támasztó funkciója, ha egy is kiesik, az építmény szétesik. A gyülekezetben mi tagok vagyunk az építőkockák, mindegyik gyülekezeti tag fontos a gyülekezet egésze számára, mindenki hozzátesz valamit az egészhez.

- A gyülekezetben végső soron Isten osztja ki mindenkinek a feladatát, ezek után mindenki úgy épül be a szervezetbe, mint a lego-kockák. A kis rudak, amelyek a kocka stabilitását adják önmagukban semmit nem érnek, csak akkor, ha egy építmény részeként tekintünk rájuk, akkor viszont nélkülözhetetlenek, úgy, mint a gyülekezetünk egyes tagjai is.

- A Legot megalkotó csládban a végső nagy sikernél több generáció dolgozott együtt. A mi történelmi egyházunkban, és a tordasi gyülekezetünkben is így van: több generáció van jelen mind az istentiszteleteken, mind a gyülekezet hétköznapi életében. Itt is mindenkinek szerepe, fontos munkája, ha úgy tetszik, küldetése van. Mindenki hozzáteszi a maga részét az egészhez.

- A Lego létrejöttekor a tulajdonost az hajtotta, hogy a gyerekeinek készítsen játékot, olyat, amivel örömet akart szerezni nekik. Kifejezetten a minőségre törekedett, és ebből soha nem engedett, még akkor sem, mikor mások az üzleti haszon reményében erre biztatták.

- Nekünk, mint gyülekezetnek is a minőségre kell törekednünk. Üzenetünknek belülről jövőnek, átéltnek és hitelesnek kell lennie.


Az utolsó két feladat nem igazán a gyakorlatban kapcsolódik a gyülekezetépítéshez, ezért erre a két dologra kevesebb időt szántunk. Ennek ellenére ezekhez is kiemeltem néhány gondolatot:

11. Helyreállítani a gyülekezet primátusát

"Az egyház van azért, hogy a gyülekezeteket erősítse, nem pedig fordítva."

"Számos tartományi egyház jelenlegi, gyülekezetek összevonását szorgalmazó stratégiája hosszú vagy rövid távon halálosnak bizonyul. Nem kevesebb, hanem több gyülekezetre van szükségünk."

"Hogy vidéken egy lelkipásztor gyakran több kis gyülekezetet lát el, egyik legnagyobb nyomorúsága egyházunk jelenlegi szerkezeti felépítésének."

"A jelenlegi jogi szabályozás mellett egyházunkban sem Jézus, sem tanítványi nem lehetnének lelkipásztorok, de még ifjúsági vezetők sem."

"A gyülekezetnek lehetőséget kell adni rá, hogy hét-nyolc évenként kinyilvánítsa: elégedett -e lelkipásztora munkájával, vagy sem."

Az egyház a gyülekezetek szövetsége, nem pedig a gyülekezetek felett álló intézmény,"


12. Jövőt álmodni az egyháznak

"A pénzügyi és személyi gondoknál is nagyobb baja egyházunknak, hogy nincsenek álmaink."

"Az álom valóságformáló erő."

"A realistáknak nincs igazi jövőképük, csak a múltat és a jelent tudják "tovább írni". Ez azonban nem visz igazán előbbre bennünket."

"Nem a valóság az úr Isten fölött, hanem Isten az Úr a valóság fölött."

"Gondolkodásunk kiindulópontja ne az egyház valósága legyen, hanem Isten lehetőségei!"

"Törekedjünk nagy dolgokra Istenért, és várjunk nagy dolgokat Istentől. Ha nem így teszünk, az nem szerénység, hanem hitetlenség."

"Egyetlen álomból sem lesz valóság kizárólag annak révén, hogy ölbe tesszük a kezünket, és arra várunk, hogy Isten elvégezzen helyettünk mindent."


Ezzel véget ért a könyv bemutatása. Két bejegyzést szeretnék még írni ebben a témában: az egyikben egy eddigi mulasztásomnak teszek eleget: megpróbálom bemutatni a szerzőt. A másik pedig a legfontosabb dologról szól majd: a könyv olvasása kapcsán milyen gondolatokat fogalmaztunk meg arról, hogyan újítható meg, illetve építhető tovább gyülekezetünk, és milyen "akciótervet" dolgoztunk ki a megfogalmazott célok elérése érdekében.

Készítette: Kokaveczné Árvai Erika

Előzmények:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése