Teaklub

A „klub” 2011 őszén alakult.

Eleinte nem volt neve a csoportnak. Vagyis volt, csak úgy tűnt nem az igazi: „Imakör”. Nehezen tudtam kívülállóknak elmondani, mivel foglalkozunk mi, a baba-mama kör néhány tagja, ezeken a reggeli találkozókon.

Pedig a válasz egyszerű: Igét olvasunk, és imádkozunk. És éppen itt a bökkenő. Túl komolyan hangzik.

Én éppen olyan életszakaszban voltam, amikor tudtam, hogy igen, nekem most erre van szükségem. Megfogott az Isten szavához való közelebb kerülés lehetősége, és persze minden alkalommal az éppen engem foglalkoztató sok-sok „miértre” kerestem választ. Az ismerőseim azonban sokszor megütköztek: „Te imakörbe jársz?!” Éreztem, hogy benne van ezekben a kétkedő és furcsálló megjegyzésekben az, hogy sokan nem tudnak elvonatkoztatni attól, hogy bizonyos sztereotípiák szerint közösen imádkozni csak idős emberek szoktak, nagyon borús hangulatban, a saját keserveiket panaszolva. Pár éve még lehet, hogy én is ezt gondoltam volna. Ezért az imakörről faggatózó kérdésekre mindig feszengve válaszoltam. Éreztem, hogy nem tudom szavakba önteni azt, mit adhat egy-egy ilyen találkozás, és nem tudom elmondani, miért is olyan jó ide járni, hogy nem szívesen hagyok ki egy alkalmat sem. Aztán egyikünk talált egy idézetet, ami pontosan leírja a dolog lényegét:

„...Lehet, hogy antik csésze vagy, rózsákkal kifestve, arannyal díszítve. Előfordulhat, hogy csupán egy hétköznapi csészének tekinted magadat - a mindennapi használatban már kicsorbultnak. Ne feledd, hogy a nehéz, de törhetetlen, ellenálló és nagy űrtartalmú pléh bögrére is szükség van!
Isten megtölti a csészénket azokkal a dolgokkal, amit a legjobbnak ítél. Ahogyan a tea erősebb lesz, ha időt hagyunk a teafű kiázására, úgy mi is elégedettebbek leszünk, ha több időt töltünk Isten igéjével, hagyva, hogy beáradjon életünkbe, és Krisztushoz hasonlóvá formáljon."

Hát nem egyértelmű? Isten igéje beárad az életünkbe, formál és vezet minket, ha időt szánunk rá. Ezek az alkalmak erre szolgálnak. Éljük a mindennapi életünket, néha talán egyhangúnak érezzük, néha kirobbanóan jó kedvünk van, gyerekeket nevelünk, a család életét igazgatjuk, társak vagyunk, és még annyi minden más szerepben próbálunk megfelelni nap mint nap. Időt kell hagynunk az elmélyülésre is. 

Valójában nem történik más egy ilyen találkozón, mint elolvasunk egy részt a Bibliából, és beszélgetünk róla. Kit miért érintett meg? Miért szól hozzá éppen most? Mit tanít neki egy-egy szakasz? Melyik részlet teszik benne igazán? Milyen üzenetet hordoz benne számára Isten? Sokszor rácsodálkozunk, hogy a Biblia tanításai mennyire aktuálisak mindannyiunk életében. 

A végén hálát adunk, és megköszönünk, kérünk és beszélgetünk Istennel. Ez az imádságos rész. Lehet pár szóban, de lehet hosszabban is. Nekem eleinte ez ment a legnehezebben. Megnyílni Istennek és közben hangosan kimondani a gondolataimat. Olyan sutának éreztem magam. Ma már sokkal természetesebben megy. Persze még van hová fejlődnöm…

Teáscsészék vagyunk tehát mindannyian. Sokfélék. Így lettünk Teaklub. És igen, van tea is. Minden alkalommal. Forró és finom. A Vendéglátónk főzi.

A továbbiakban szeretnék rendszeresen beszámolni arról, milyen témák foglalkoztatnak minket az adott héten. A klub nyitott, mindenkit szeretettel várunk szerdánként, reggel 8.30-tól a Parókián. A gyerekfelügyelet megoldott: egész idő alatt körülöttünk játszanak! 

A bejegyzést készítette: Kokaveczné Árvai Erika