TORDAS-GYÚRÓI TÁRSULT EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG

2013. március 12.

Teaklub - Pál beszéde Agrippa előtt ApCsel. 26.

Hosszú részlet szolgált a beszélgetés alapjául, sokat csapongtunk, de éppen ezért volt izgalmas. Íme:




Pál beszéde Agrippa előtt (ApCsel 26.)

Agrippa erre így szólt Pálhoz: "Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére." Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott:
"Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem, mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel.
Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus.
Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten.
Ennek a teljesülését reméli tizenkét törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király.
Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel?
Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam. A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket.
Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkusz felé. Déltájban az úton láttam, ó, király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.
Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.
Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni.
De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak." Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: "Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz."
Pál azonban így válaszolt: "Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel."
Agrippa így szólt Pálhoz: "Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!"
Pál pedig így válaszolt: "Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül."
Ezután felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők. Távozóban így beszélgettek egymás között: "Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember."
Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: "Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz."

Pár gondolat, ami felmerült a részlet olvasása kapcsán a jelenlévőkben: 
  • "Meglepő", hogy Pál mennyire nem akarta védeni magát.
  • Érdekes lenne tudni, hogy Agrippával vajon mi történt a későbbiekben, talán ő is megtért? ("26,28 Agrippa így szólt Pálhoz: "Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!")
  • Sokszor érzem azt, amikor Istenről beszélek másoknak, és látom, hogy hiábavaló, hogy talán a jövőre nézve mégsem az, mert ki tudja, hátha valamikor még emlékezni fog rá a hallgató egy bizonyos élethelyzetben. Pál is ezt mondja:  "26,29     Pál pedig így válaszolt: "Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül."
  • Pál börtönben van, és mégis így kezdi mondanivalóját: "26,2       "Boldognak tartom magam..." Irigylésre méltó. Inspiráló.
  • Megfogott a megtérésének leírása. Keresztény üldözőből a kereszténység egyik legnagyobb követe lett. Szeretnék én is sok mindent így a hátam mögött hagyni és lezárni az életemben, hogy az ellenkezőjét cselekedhessem a jövőben. Nekem sajnos nem megy ilyen könnyen, pedig nem olyan súlyú dolgokról van szó, mint Pál esetében. Egyszerű hétköznapi semmiségek, vagy akár nagyobbak, és mégis milyen nehéz. Pedig itt a példa, így is lehet.
  • Pál beszéde itt egyszerű és egyértelmű, pedig van néhány bonyolult levele. Ez itt világos: tisztán látja magát: mit tett a múltban, hogyan élt, és most hová tartozik. Tiszta sor. Ez volt, lezárta, nem rágódik rajta, mint mi sokszor kis apró cseprő, vagy akár nagyobb dolgokon. Elismerte, megbánta és lezárta a múltat. A bűnbocsánat tudatával kezdett új életet. Jó lenne ezt a mi életünkben is így véghez vinni.
És nektek mi jut eszetekbe Pál beszédéről?

A gondolatokat lejegyezte és a bejegyzést írta: Kokaveczné Árvai Erika

1 megjegyzés:

  1. "Majdnem ráveszel..." Szerintem ez itt rosszul cseng. Agrippa mindent tudott, amit tudni lehetett, de zárva tartotta az ajtaját Krisztus előtt. Ez egy határozott visszautasítás volt.

    VálaszTörlés