Nagyban játszunk...
Igen. Nagyban tanulunk pengetni. Nagyon igyekszünk, hogy az akkordok megszólaljanak, minden ujj a megfelelő helyre kerüljön a húrokon. Erősen szorítjuk a pengetőt, nehogy elszálljon az ujjaink közül. Kezünk ügyében van a gitár, már egyre inkább jó ismerősként öleljük magunkhoz, de tudjuk sokat kell még tanulnunk, hogy igazán biztosan szóljon. A gyerekek órák utáni fáradt mosolya jelzi, nekünk felnőtteknek pedig a magabiztosan megpendített e-Mollal együtt zeng fülünkbe a Casablanca végén felhangzó vagy éppen Kusturica átértelmezéséből ismerős szállóigévé vált mondat: "disz iz dö bigining of ö bjutiful frencsip". Gitározunk.
Nagyban játszunk, mert minden előzetes várakozást felülmúlóan, adományok segítségével tizenhat gyerek kezdhette el a zenetanulást gyülekezetünkben és egy felnőtt, zenében járatosabb csoport is indult januárban Huszák Zsolt vezetésével.
Bár még nagyon az elején járunk, de nagyban játszunk, mert Isten dicsőségét, nagyszerűségét, hatalmát nem lehet kisszerűen hirdetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése