TORDAS-GYÚRÓI TÁRSULT EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG

2013. július 10.

Családos tábor, Szigetmonostor 2013, 2. nap

Eseménydús érkezés után nyugalmas, igazán szép családias vasárnapot töltöttünk együtt. Bár a gyerekek még viszonylag korán ébredtek, legtöbbjük nem igényelt azonnali szülői jelenlétet. Lehetett nyugodtan kávét főzni (egyszerre három, otthonról hozott kávéfőzőn), ébredezni.









A ráérős reggelit vasárnapi istentisztelet követte. Emese vezetésével a gyerekek előkészítették az oltárt. Találtak rá egy terítőt is, annak "hibáit" az udvarban szedett virágokkal, falevelekkel, és kövekkel fedték el. (Sajnos nem készítettem róla külön képet.)









Közös gitáros énekléssel hangolódtunk az alkalomra.













Nem csak gitárkíséret volt:













Az evangéliumi Ige Ézsaiás és Péter apostol elhívásáról szólt. Isten eltérő módon hív minket is. Az összegyűlt nyolc család is egészen biztosan különbözőképpen éli meg ezt az elhívást a mindennapok sodrában, de Isten célja mindannyiunkkal egy: életünkben őt keresve és dicsőítve halálunk után elnyerni az örök életet.

A gyerekek külön feladatot kaptak: három nagy papírlap állt rendelkezésükre ahhoz, hogy lerajzolják, szerintük milyenek az angyalok, az emberek, és milyen lehet Isten. A rajzok elkészülte után kicsit körbejártuk a témát, be kellett mutatniuk a három lerajzolt  személyt, és szembe is állították őket: Vajon milyennek lát minket, embereket Isten?






 Ilyenek az emberek

 Ilyenek az angyalok


Ilyen lehet Isten 



Énekléssel zártuk a délelőttöt, amit újra nehezen tudtunk abbahagyni, ugyanúgy, mint a Húsvét hétfői összejövetel alkalmával. Ez talán azt jelzi, el kellene gondolkodnunk azon, hogy rendszeresítsük az ilyen alkalmakat...

Arra is volt idő, hogy a  repertoár zulu dicsőítő énekkel bővüljön:



Még több éneklés, beszélgetés és békebeli vasárnap déli hangulat:







És bekövetkezett az is, ami a dolgok jellegéből fakadóan Tordason soha: senki nem rohant haza istentisztelet után ebédet készíteni/melegíteni, hanem csak megterítettük az asztalokat, és minden sietség nélkül közösen fogyasztottuk el a helyi vendéglőből házhoz szállított finom falatokat.

Itt muszáj egy személyes prózai megjegyzést is tennem: nekem ez a tábor volt az első igazán pihentető tábor, már ami az élelmezést illeti: nemcsak a "mit főzzek ma ebédre?" költői kérdéssel nem kellett foglalkoznom, hanem az elkészítéssel sem, annak ellenére, hogy családunk két tagjának is gluténmentesen kell étkeznie, ami a közétkeztetésben nem igazán megoldott. A vendéglő azonban vállalta, hogy hármunknak (a táborban még valakit érint a probléma) gluténmentesen készíti az ebédet, és ez valóban így is volt.

Az ebéd utáni sziesztát egy, a gyerekeknek szánt meglepetés követte: a szülők lelkes csapata, a farsangon előadott Lázár Ervin mese sikerén felbuzdulva, Viki rendezésében színpadra állította Fésűs Éva: A kíváncsi királylány című meséjét. Pontosabban a mű feldolgozását, mert bár a történetet híven követtük, az eredetiben (fő)szereplő egy királylányból a mi változatunkban három lett.

A szereposztás:

Mesélő, rendező: Viki
Királylányok: Emese, Edit, Villő
Király: Zsolt
Orvos: Lilla
Tudós, Pékinas: Szabolcs
Öltöztető: Erika
Kobzos zenész: Olga
Hadvezér: István
Táncos lovagok: Balázs, Géza, Szabolcs
Zászlótartó ajtónállók: Géza, Szabolcs


Az előadásról felvétel is készült:


Életképek az előadás előtti és utáni hangulatról:

 Gyülekezik a közönség, mikrofon és kamerapróba, meg egyéb komoly dolgok



 Háttérben a koronázás




 Itt már minden kész, kezdődik az előadás

 Készülődnek a királylányok, a karakter utolsó egyeztetése





Az előadás alapjában véve elnyerte a célközönség tetszését, apró kritikai elemként azonban megfogalmazták, hogy túl rövid volt. Adott a feladat: legközelebb egy legalább ugyanilyen jó, ám kétszer hosszabb mesejátékot kell színpadra vinnünk...

Az izgalmak után szabad játék következett, korosztályok szerinti intenzitással és vehemenciával:















Ezek után csendes vacsora és "fürdés-fekvés-alvás" következett. A gyerekeknek.
Zsolt ugyanis a konyhát nagyképernyős mozivá alakította át egy projektor segítségével, és mi felnőttek közösen megnéztük a Valóban bátrak című filmet, amit mindenkinek szívből ajánlok. Aki fenn tudott még maradni a késői órán, részt vehetett s filmet követő beszélgetésben is. Én sajnos nem tartoztam ezen fáradhatatlan táborozók közé, azonban elmondhatom, hogy a film által felvetett kérdések mind a mai napig élnek és dolgoznak bennem.


A nap képei (105 db) megtekinthetők az alábbi linken:
https://plus.google.com/photos/116651537954895252763/albums/5898748624792524369


A bejegyzést készítette: Kokaveczné Árvai Erika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése