Igei gondolatok 2020. március 29.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

„Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.” 

(Zsidókhoz írt levél 10, 19-25.)

Egy rabbihoz a következő kérdéssel fordultak tanítványai:

- Mester, hol lakik Isten?

- Ti mit válaszolnátok erre? - kérdezett vissza a rabbi.

Így szóltak: - Vajon nem lakik-e mindenütt? Nincs-e telve a világ az ő dicsőségével?

A rabbi csak a fejét rázta.

- Isten ott lakik – mondta –, ahol őt beengedik.

Hol lakik Isten? Erre a kérdésre egyszerű, egyértelmű választ adott az ószövetség népe Salamon király korától egészen a Krisztus születése utáni első századig. Amíg állt a templom Jeruzsálemben, hol díszesebben, hol pedig a történelem viharaitól megtépázottan, nem volt kérdés a zsidó emberek számára, hogy ott lakik Isten.

A templom legelzártabb részét a „Szentek Szentjének”, a legszentebb helynek nevezték, ahova egy évben csak egyetlen alkalommal léphetett be az arra kijelölt pap, hosszas megtisztulási szertartás után. A kárpit valóságosan és lelki értelemben is elválasztotta ezt a részt a templom más részeitől. Isten jelen van, közelünkben van, de nincs akárkinek szabad bejárása a színe elé. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a kiválóak juthattak be oda, hanem minden évben csak az arra éppen kiválasztott pap. Isten elé járulni nagy tisztesség és félelmetes dolog is volt egyúttal.

A Krisztus születése utáni 70. évben a templomot lerombolták a római seregek. Az ószövetségi történelem során volt már hasonló helyzet, de olyanra, hogy szinte a földdel tegyék egyenlővé a várost és templomot, még nem volt példa.

Hol lakik Isten? Amikor a templomi istentisztelet nem volt elérhető az emberek számára, felértékelődött a tanítás, Isten igéjének olvasása és értelmezése és annak a vágya és gyakorlata, hogy Isten törvénye, akarata szerint éljenek a maguk közösségeiben.

Sokszor szoktuk emlegetni, hogy a világot Isten teremtette, keze munkáját viseli minden égen és földön. Csakhogy ezt a jónak teremtett világot a bűn, az Istentől való elszakadás beszennyezte, nemcsak felületesen, hanem a legmélyéig hatóan. Isten alkotta a világot és nincs olyan hely, ahol ne lehetne jelen. Mégis a bűnnel nem vállal a Szent közösséget – a bűnöst viszont keresi és szólítja. Aki elfogadja a hitre hívást, annak az életében jelen van Isten. Közösségben van vele.

A zsidókhoz írt levél szerzője rácsodálkozik arra, ahogyan Isten jelenléte és szentsége Krisztus által megjelenik a világban. Nemcsak évente egyszer kevesek számára megtapasztalhatóan, hanem a Krisztusban, és csakis benne, van jelen az Isten bűnöket eltörlő irgalma, embert mentő szeretete.

„Isten országa közöttetek van.” - hirdeti Jézus. Akik felismerték, hogy életük megváltásra szorul és Isten a szabadulás útját Jézusban készítette el számukra, s akik elfogadták a megváltás ajándékát, a bűnbocsánatot, azok megtapasztalják milyen az amikor Isten jelen van, ott lakik az életükben – az életünkben.

A külső körülményektől függetlenül ez egy helyreállított közösség Istennel és ennek reménysége, áldásai, örömei formálódnak ki szavainkban tetteinkben. A mostani időkben a mai ige utolsó három mondata: a hitünkhöz, gyülekezetünkhöz való ragaszkodás és egymás szeretetteli figyelemmel kísérése különösen is szívünkre helyeződik.

„Közeledik az a nap.” Ezek a mai ige befejező szavai. Várjuk azt, hogy életünk visszarendeződjék megszokott medrébe, hogy eljöjjön az a nap. Ugye eközben nem feledkezünk meg arról a várakozásról, amely arra tekint, amikor Krisztus újra eljön és ő lesz minden mindenekben, amikor egyértelműen mindenütt ott ragyog majd Isten dicsősége?! Ámen.