Kedves Testvérek!
Virágvasárnap
ünnepén Udvaros Dóra igehirdetését közöljük, szeretettel és
imádsággal gondolva gyülekezünk tagjaira.
János
evangéliuma 12. fejezet 12-19. versek
Jézus
bevonul Jeruzsálembe
Másnap,
amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus
Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására,
és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében,
Izráel Királya! Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült
rá, ahogyan meg van írva: „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod
jön, szamárcsikón ülve.” Tanítványai először nem értették
mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra,
hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. Bizonyságot tett
mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a
sírból, és feltámasztotta a halálból. Ezért is vonult ki elé
a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. A farizeusok
pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok
elérni: íme, a világ őt követi!
Ebben
az évben, ezen a vasárnapon egy különös virágvasárnapnak
lehetünk részesei. Ezúttal nem ülhetünk be templomainkba és nem
hallgathatjuk élőben az igét a szószékről. De ebben a különös
és fájdalmas helyzetben is van vígasz.
Virágvasárnap,
a kereszténység legnagyobb ünnepének előkészítő eseménye és
időpontja. Ezen a vasárnapon, mindenki „Szótéra”, mert így
mondja a görög, - ami annyit tesz - Megváltó, kész volt, hogy
bevonuljon Jeruzsálembe. Krisztus pontosan tudta, hogy mi vár ott
rá. Azonban, ahogy János evangéliumában felfedezni véljük, azt
üzeni ezzel nekünk, hogy kész volt bevégezni a próféciát, kész
volt meghalni barátaiért.
Krisztus,
bár győztes Úr, szamárcsikóra ülve érkezett meg a városba.
Nem kívánt pompát, nem kíván elismerést. Alázatot sugall, és
a szelídségről üzen nekünk.
Most
talán még inkább az ünneplő tömeg részeseivé válhatunk. Bár
fizikálisan most nem lehetünk egymás mellett, de lélekben
mindannyian ott lehetünk a tömeg közepén. Mindannyiunk számára
különleges alkalommá válhat a Krisztussal való találkozás, az
ő észrevétele, ahogyan épp a városon kívűlről halad felénk.
Feltételezhető, hogy jelen voltak a tömegben olyanok is akik nem
várakozással teli szívvel, hanem hitetlenkedve voltak ott. Azonban
ennek ellenére is találkoztak Jézussal.
Hányszor
vagyunk mi is hasonlóan ezzel? Találkozunk Jézussal, halljuk őt,
de zokszó nélkül tovább sétálunk, elengedjük Őt, nem vesszük
figyelembe mit akar nekünk mondani. Jézus Krisztus mindig az Atya
nevében jön, úgy, ahogy Jeruzsálembe is érkezett. Nem hárít,
nem tagad. Egyértelmű célja van, és egyértelmű célja volt
utolsó napjaiban is. Hogy kibékítse az embert az Istennel.
Ilyen
lélekkel indít minket is az ige: az Úr nevében. Nem azt kívánja
most, hogy csendes magányunkba belekényelmesedve, lemondóan várjuk
Őt. Szeretné, hogyha szívünket a belőle fakadó békesség és
szeretet töltené be.
Sokszor
elképzelem Jézust, magam előtt látok egy arcot, amely
leírhatatlanul békés és szelíd. Látom arcát, amely szeretetet
sugall. Olyan arc ez, amely nem hasonlítható senkijéhez. Látom Őt
akkor is amikor szamárcsikón ül, felém jön, s, ahogy közeledik
torkomban dobog a szívem. Hogyan állhatnék meg előtte én? Bűnös
ember vagyok! Arra sem vagyok méltó, hogy szemeim megpillantsák.
De ekkor Ő alázattal bólint és azt mondja, most azért jöttem,
hogy a Te bűneidet is magammal vigyem a keresztre.
Testvéreim.
Olyan boldog lennék, ha ezen a vasárnapon úgy mondhatnám el
ezeket a szavakat, hogy Veletek szemben állok. De nem tehetem meg,
mert még nem jött el az ideje. Most, virágvasárnapon, és a hét
többi napján is, arra kaptunk lehetőséget, hogy magunkba nézzünk
és átértékeljük életünket. Krisztus szól: Kövess engem és
kísérj el a Golgotáig!
Kik
vagyunk mi a tömeg között? A hitetlenkedők? Azok akik úgy
tesznek, mintha nem volna reménységük? Az vagy, aki nem hiszi
el, hogy Isten Fia érted is meghalt? Vagy talán a kishitű, de
bizakodó? Elhiszed, hogy Ő tényleg életét áldozta Érted?
A
mai igeszakasz közepén olvasható „Hozsánna”
felkiáltás a 118. zsoltárból származik és annyit tesz: „segíts
meg.” Bátran hívjuk segítségül Őt, hiszen ő nem ment
szabadságra, nem vonult el karanténba. A Biblia azt írja, Krisztus
szíve mélységesen megrendült, amikor megtudta barátja, Lázár
meghalt, majd folytatja és azt írja, Jézus sírt. A keresztről is
Atyjához kiáltott és hullatta könnyeit. Velünk sír a
nyomorúságban, és nem hagy magunkra, akkor sem amikor úgy
érezzük, egyedül vagyunk. Tudja, hogy egy több száz fős
tömegben is érezheti magát egyedül az ember.
Húsvétra
készülve ne felejtsük el, hogyan bátorította övéit Krisztus:
„Ne
féljetek, íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!”
S
ezen a vasárnapon is bátorít: „Ne
félj Sion leánya, íme királyod jön...”
Bárhogyan érezzük is most magunkat, tudnunk kell, Krisztus
Virágvasárnap történelmet írt. Elébe ment a halálnak, hogy
ezáltal könnyeinket letörölhesse. Ámen!
Imádkozzunk!
Élet
és halál Ura, hozzád kiáltunk e járvány nyomorúságában.
Eléd
hozzuk mindazokat, akik megbetegedtek, hogy vigasztalást és
gyógyulást kérjünk számukra.
Te
légy közel minden szenvedőhöz, különösen is a haldoklókhoz!
Mutasd
meg nekik magadat, mint feltámadott, a halálon győztes Úr!
Kérünk,
Te vigasztald mindazokat, akik most gyászolnak és rettegnek.
Ajándékozz
bölcsességet és kitartást az orvosoknak és a kutatóknak.
Te
adj erőt minden ápolónak és ápolónőnek, amikor szélsőséges
helyzetben kell helytállniuk.
A
politika és a közigazgatás terén munkálkodó felelős vezetőket
erősítsd meg, hogy bátrak és józanok maradjanak.
Imádkozunk
Hozzád mindazokért, akik pániktól szenvednek, mindazokért,
akiket legyűrt a félelem – adj nekik békességet a vihar
közepén!
Ajándékozd
meg őket világos látással és vigasztalásoddal!
Jó
Urunk, eléd hozzuk azokat is, akiknek karanténban kell maradniuk,
akik magányosnak érzik magukat, és azokat, akik senkit sem tudnak
megölelni.
Érintsd
meg szívüket a Te gyengédségeddel.
Kérünk
Téged, add meg, hogy a járvány veszítsen erejéből, hogy a
fertőzöttek száma csökkenjen, hogy ismét visszatérhessen
életünkbe a normalitás.
Köszönetet
mondunk Neked minden egyes napért, amelyen egészségesek lehetünk!
Köszönjük,
hogy újra megérthetjük, hogy az élet ajándék.
Köszönjük,
hogy felismerhetjük, hogy életünk egyszer véget ér, és nem
tudunk mindent az ellenőrzésünk alatt tartani.
Köszönjük,
hogy láthatjuk azt, hogy egyedül Te vagy örökkévaló, és hogy
az életben sok minden egyáltalán nem olyan fontos, mint amennyire
gondoljuk.
Köszönjük,
Urunk, hogy örök életet ajándékozol nekünk Jézus Krisztus
által!
Senki
és semmi nem szakíthat ki minket az Ő kezéből.
Kérünk,
irányítsd tekintetünket a Te eljövendő országodra.
Töltsd
be szívünket az örökkévalóság örömével, és segíts, hogy
el tudjuk hordozni a szenvedést, amelyet ránk mérsz.
Nyisd
meg a szemünket, és taníts meg minket hálásnak lenni azért a
sok dologért, amelyet enélkül a krízis nélkül észre sem
vennénk.
Rád
bízzuk életünket. Ámen
(Johannes
Hartl német lelkész imádsága - fordította: Adámi Mária)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése