Családos tábor, Szigetmonostor 2. nap

Mozgalmas nap elé néztünk vasárnap.

A gyerekek a tábor első reggeléhez méltón, és szokásukhoz híven hajnalban ébredtek, tettre készen.

Reggeli béka-létszám ellenőrzés

A homokozóban mindig aktív élet zajlott, miért lenne másképp korán reggel?

Lilla reggelije: baracklekváros kenyér, zöldpaprikával.

Volt, aki már türelmetlenül várta az újabb focimeccset.

Reggeli után a gyerekeknek szabad játék, a felnőtteknek kötetlen beszélgetés kezdődött. Úgy alakult, hogy ez utóbbi két témakör köré csoportosult: a gyerekek pénzügyi nevelése, és a Waldorf pedagógia.

A moderátor Szabolcs volt.

A vasárnapi istentiszteleten a gyerekek is aktívan segítettek az előkészületben és a lebonyolításban is.

Díszítették az oltárt

Ilyen szép lett.

Volt zenei kíséret is.

Ebben is segítettek... :-)

Mindhárom felolvasást ők végezték.

A prédikáció a 27. zsoltár szavaira épült:

"Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem." Zsolt., 27.5

Isten óvó szeretete mint ernyő borul fölénk.

Egy sátor, amit mi építünk, tartunk a fejünk föltött is védelmet biztosíthat.
Elbújhatunk alatta.

Sokan.

Akár mindenki aláfér.

Életünk folyamán Isten azonban szólít minket, és ki kell lépnünk
a magunk építette sátorból,
el kell hagyni a biztosnak vélt menedéket.

Isten óvó szeretete azonban ekkor is ernyőként borulhat fölénk,
és bár jóval bizonytalanabbnak látszik ez, mint egy masszív sátor,
de stabilnak bizonyul, hagyatkozhatunk rá.

Az ember saját biztonságából kilépve kap egy olyan oltalmat Istentől,
ami mégis megóv, bár először talán hadakozunk a gondolat ellen,
hogy azt tegyük, amit Isten vár tőlünk.

Nem összetörve, hanem lélekben megerősödve kerülünk ki nehéz élethelyzetekből,
ha Istenre hagyatkozunk.
Több példa van erre a Bibliában is, gondoljunk Ádám, Jónás, Dávid,
Gedeon, Zákeus vagy Péter történetére.

További hangszeres kíséret.

A kórus.

A istentisztelet után még egy kis játék...

...és fotózás következett.

Ilyenek voltunk.

Olga fotóján pedig ilyenek. :-)

Amíg a kicsik pihentek, a felnőttek Bibliaórát szerveztek.

A nap java még hátra volt: Visegrádra, a királyi palotába kirándultunk.

Megdögönyöztük-simogattuk a vár macskáját.

A fellegvár a következő alkalomra maradt.

Meghódítottuk az épületet. A gyerekek nagyon élvezték, a szülők is,
bár a szoros gyerekfelügyelet kissé stresszes volt. 

Olga képei következnek a palotából:

A várral szemben volt egy remek kis játszótér, ki is használtuk az alkalmat,
és a szoros felügyeletből szabadjára engedtük a gyerekeket.

A szülők az árnyékban pihentek.

Az elmaradhatatlan közös fagyizás zárta a napot.

A nap összes képe megtekinthető ide kattintva.