„Mind boldog az, aki féli az Urat, és az ő útjain jár” (Zsolt 128, 1)
A ma délelőtti beszélgetés a zsoltárokról szólt.
A 127.és 128. zsoltár elolvasása után személyes élményeinknek teret
adva beszélgettünk „zsoltár-élményeinkről”, hiszen sokunk fülében
visszacseng néhány jól ismert, nagyon szép zsoltáridézet, ami életünk
egy meghatározó pontján előkerült, és kísér minket tovább az úton.
Ugyanakkor ha belemerülünk az olvasásba, akad jónéhány nehezen
emészthető, keresztényként egyenesen elfogadhatatlannak tűnő vers is
(lásd átokzsoltárok). Mit kezdjünk velük, hogyan értelmezzük, szükségünk
van-e Krisztus követőjeként az ilyen gondolatokra is?
Annyiban maradtunk, hogy többek között ettől lesz hiteles, emberi,
emberközeli a Szentírás, hogy olvasható benne az Istennek önmagát
őszintén kimondó, átkait szóró ember kiáltása is.
És maradjunk inkább kedvenceinknél, olvassuk az építő sorokat:
„ Hiábavaló hajnal előtt kelnetek, és késnetek a lefekvéssel, akik a
fáradtság kenyerét eszitek, hiszen ő álmában is megad mindent annak,
akit kedvel.” (Zsolt 127, 2)
Borka Mária
Ajándék és áldás a sokgyerekesek élete is, hogyha az Úrban bíznak. Milyen jó tiszta szívből, hálásan mondani, hogy mindenem, amim van az Istennek köszönöm!
VálaszTörlés