TORDAS-GYÚRÓI TÁRSULT EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG

2020. május 10.

Húsvét ünnepe utáni negyedik vasárnap





Udvaros Dóra igehirdetése, 2020. 05.10.

Kegyelem nékünk és Békesség, Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól, Ámen.

Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek.
Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!” Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Ők pedig így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben. (Apostolok cselekedetei 16,25-34)


Aki szeret, az énekel. És aki énekel az kétszer imádkozik, mondta Szent Ágoston több száz évvel ezelőtt. Cantate vasárnapját ünnepeljük ma. Ez a vasárnap fokozottan is felhívja a figyelmünket arra, hogy dicsérjük az Urat. Méltó arra az Isten, hogy énekszóval, dalokkal mondjunk hálát és dicséretet neki.
Mai vasárnapi igénk Pál és Szilász, ha tetszik mondhatjuk így is, hőstettéről szól. Azonban a fókusz nem marad rajtuk, Krisztusra irányítják figyelmünket.
Pál második missziói útján volt, és éppen Filippiben tartózkodott. Ebben az időben az egyház első nagy teológiai vitája lezárult, és a jeruzsálemi ősgyülekezet tekintélye megerősödött, ennek eredményeként Pál vezetésével lendületet vehetett a világmisszió is, vagyis a pogányság megtérítése.
Ma, ezen a zengedező vasárnapon az ige is arra hívja fel a figyelmet, hogy a Mindenható Istennel való közösség lehetőségét nem szüntetheti meg a bilincs, a falak sem. Énekre, örömre, magasztalásra hív.
Pálnak és Szilásznak emberileg nézve talán minden oka meg lett volna a keserűségre, a bánatra és kétségbeesésre. Azonban a kegyelem és evangélium amely munkálkodott szívükben, megszólalt a börtön falain belül is. Erre indít és bátorít bennünket is mai evangéliumunk. Tímóteus második könyvében azt olvassuk: Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkamatlan időben is. Mit is jelent ez pontosan kedves testvérek? Nem szabhat gátat, nem építhet falakat a kétségbeesés, a félelem szíveinkbe.
Amikor készültem erre a mai igehirdetésre és elolvastam a kijelölt textust, végtelen öröm és hála támadt a szívemben. Egyrészt azért, mert annyira felszabadító és bátorító Pál és Szilász története. Másrészt azért, mert bizonyosságot nyertem ismét afelől, hogy Isten tervei mindig többdimenziósak. Most amikor a legtöbben kényszerszünetre vagyunk ítélve, templomunk a szobánk lett, és barátaink a családunk, azt hiszem nem ismeretlen és idegen senki számára a félelem és bizonytalanság érzése. Vajon meddig tart még ez a helyzet? Mikor ölelhetjük meg újra szeretteinket? - és még hasonló ilyen kérdések születhetnek meg bennünk.
Amikor el kellett gondolkodnom az elmúlt hetekben azon, hogy az életemben történő dolgok, és váratlan események miért rémítenek meg annyira, akkor az fogalmazódott meg bennem, hogy nyomaszt és kétségbe ejt a bizonytalanság. De üzen és megszólít ez a mai vasárnapi történet. Pál és Szilász éneke hozzám is elér. És szeretném ha az én énekem, Krisztus által, önökhöz, hozzátok is elérne. Bár a legtöbben most a jól ismert falak között töltjük mindennapjainkat, van ennél rosszabb. A fizikai falak mind semmik, a lelki falakkal szemben. A hit hegyeket mozdít. És Pálék hite valóban falakat mozdított. Börtönfalak omlottak össze. De az ige, nem csak ezekre a falakra hívja fel a figyelmünket, hanem a börtönőr és a rabok lelki falaira is. Azokra a falakra, amelyek az Istenbe vetett hit által leomlottak.
Emlékszem, teológiai tanulmányaim kezdetén egy szeminárium keretein belül beszélgettünk, ismerkedtünk az évfolyamtársakkal és önmagunkkal is. Ez egy intenzív, interaktív szeminárium volt, tele beszélgetésekkel és kérdésekkel. Egyszer arra a kérdésre kellett választ adni, hogy mi, hallgatók elsősorban milyen módon éljük meg az életünkben Isten gondviselő jelenlétét. Azelőtt talán sosem kerestem magamban erre a kérdésre a választ, akkor azonban nagyon gyorsan és határozottan született meg bennem: a társak által. Hogy ezek a társak csak átmenetiek-e az életünkben, vagy hosszasan kísérnek életutunkon, nem tudjuk előre. Azonban az biztos, hogy hatással vagyunk egymásra. Azt gondolom, Filippiben, abban a bőrtönben ahol Pál és Szilász raboskodott, a többi elítélt és rab is megélhette Isten gondviselő jelenlétét és szeretetét az apostolok által.
Van egy számomra nagyon kedves idézet: Nem a száj szeret, hanem a szív és a kezek. Ahogyan a szeretet is, úgy a hit is tettekben bizonyul meg. Az bízatott ránk keresztényekre, hogy egész életünket misszióként megélve vigyük az örömhírt ezekbe a szobákba, és a börtönökbe, a lelki és fizikai falak közé.
Szeretek visszatekinteni Húsvétra, és szeretek előre tekinteni, mert akkor is húsvét üzenete vár rám, és annak örömhíre. Krisztus a kereszten életét adta értünk, Ő általa van üdvösségünk, és örök életünk. Ő általa van bűneinknek bocsánata.
Tudjuk- e hol gyökerezett Pál és Szilász hite, kibe vetették reménységüket a sötét börtönben és mi volt örömük forrása? Nem e világi, emberi dolog ez az erő. Arra tekintettek, aki hatalmasabb minden sötétségnél, nyomorúságnál. Krisztus Jézus volt az ő reménységük azon az éjszakán is.
Miután a falak leomlottak, a börtönőr kétségbeesett és végezni akart magával, mert azt hitte elszöktek a rabok. Azonban Pál arra kérte, ne tegyen kárt magában, hiszen mindnyájan ott maradtak. Itt csoda történik. A börtönőr saját kezével tapinthatta és szemeivel láthatta, hogy mi ment végbe azon az éjszakán körülötte. Egy őszinte emberi kérdést hallhatunk: Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? S a válasz erre: Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz. De nem elég, hogy csak a börtönőr üdvözül, hanem az Ő háza népe is.- olvashatjuk az igében. Úgy gondolom nagyon fontos kiemelni azt, hogy a börtönőr arra kérdez rá, mit kell tennie az üdvösségéhez, azonban egyértelmű és egyszerű választ kap: higgy. Az üdvösségünk alapja tehát nem lehet más, csak a Jézus Krisztusba vetett hitünk.
Pár nappal ezelőtt találtam egy áhítatos könyvet a polcomon. Mikor kinyitottam a mai napra szánt résznél, akkor a következő igét olvastam: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.” Párhuzamok! Ahogyan a mai vasárnapi ige és az imént idézett Józsué könyvbeli ige között párhuzam van, úgy van párhuzam a mostani élethelyzetünk között és Pálék története között is. És ami fontosabb ennél, kedves testvérek, párhuzam van az Isten akarata és életünkre vonatkozó terve között is. A börtönőr és egész háza népe megkeresztelkedett miután életüket Krisztusra bízták, majd asztalközösségben élték meg az evangélium felszabadító örömét.
Kedves Testvéreim, Krisztusnak terve van az életünkkel. És az ő szava el akar érni a szobáinkba, házainkba, a félelmeink, reménytelenségeink mélyére is. Megtérésre, változásra hív! Az Ő jelenléte, az Ő szeretete és kegyelme az amely képes falakat ledönteni, és életeket megváltoztatni. S Ő azt üzeni nekünk: Az Úrba vetett öröm és remény az, amely vígadozó szívvel, és énekszóval győzedelmeskedik a bajokon is. Ámen!



1 megjegyzés: