Nyári visszatekintés - szavak

Négy hónap telt el, mégis olyan távolinak tűnik. Valószínűleg azért, mert közben két évszakot is váltottunk. A nyári gondtalan együttlétet az óvoda-iskola-munkahely nyüzsgése és stressze követte. Bennem még mindig sokszor felmerül az augusztusi tábor egy-egy történése. Közben már a következőt várom.

Az alábbiakban álljon itt egy pár gondolat arról, hogy a táborszervezők közül ketten milyen élményekkel ültek le meginni egy kis vizet és kávét pár perccel azután, hogy az utolsó gyerek is elhagyta a parókia udvarát.

Vélemény a táborról „Tábor-szervező-vezető1.” szemével

Hogy érzed, milyen volt a tábor, milyen várakozásokkal néztél elébe, és azok hogy teljesültek?

Én úgy éltem meg, és azt látom, hogy már nem is rajtunk múlt, hanem valóban Isten az, aki munkálkodott közöttünk, és olyan helyzeteket teremtett, amelyek egyértelműek voltak. Számunkra megoldható feladatok kerültek elő, és úgy érzem, ez egyben azt is jelenti, hogy szerinte is jó irányban haladtak a dolgok. Például a gyerekek is úgy válaszoltak a feltett kérdésekre a foglalkozásokon, hogy válaszaikat mindig kapcsolatba tudtuk hozni a témához gyűjtött szemléltető képekkel. A játékok is úgy alakultak egymás után, hogy tényleg le tudtuk kötni őket. Nem volt olyan, hogy valaki unatkozott volna. Megkérdeztem egyiküket, hogy volt –e olyan perc, hogy unatkozott, és azt mondta, hogy nem. Ez nagyon jó érzés, hogy képesek voltunk megoldásokat találni minden egyes percre, olyan dolgokra is, amikről nekem fogalmam sem lett volna, mert úgy alakultak a dolgok, hogy mindenki önmaga, kis sejtként úgy tudott közreműködni, hogy az összeállt egy teljes képpé és ez Istennek köszönhető.

Voltak –e hullámhegyek és hullámvölgyek, vagy egész héten csak pozitív történések vettek körül?

Volt hullámvölgy. Amikor hazamentünk, és nagyon fáradtak voltunk, előjött belőlünk minden negatív érzés és ingerültség, pusztán a fizikai fáradtság miatt. Ezt egy arculcsapásként éltem meg, hiszen azt bizonyítja, hogy mi emberek nem vagyunk képesek megoldani helyzeteket. Csak akkor, ha átengedjük az irányítást. A „nagy érzés” pedig az volt, amikor éreztük, hogy minden rendben van, minden sínen van, és minden jól megy. Volt olyan időszak, amikor gyakorlatilag hátradőltél, és minden működött, mint a gépezet. Ilyen volt például, amikor az ebédet szétosztottátok. Amikor több fogásból állt az ebéd, mindenki tudta a helyét, és folyamatában mindenki megkapta azt, amire éppen szüksége volt: ételt vagy italt. Ez tényleg nagyon szép volt. Jó érzés.

Volt –e olyan történés, ami mintegy a hét tanulságaként szolgálhatott, és amire talán egész életedben emlékezni fogsz?

Amit eddig tapasztaltam Istennel kapcsolatban, azok mélyebbek annál, mint gondoltam. Amikor az ember szolgál, úgy érzem, az az én életemben is közelebb hozza Istent. Kézzelfoghatóvá vált az eddigi elmélet. Közben tapasztalható volt az is, hogy a gonosz is mindig igyekszik a közelünkbe férkőzni. Voltak olyan helyzetek, amikor szurkálódhatott. Egy pár ember cselekedetei és beszéde által megsebzett engem a hét folyamán. Rajtuk keresztül éreztem azt, hogy gyengíteni próbál. Ezeket is ki kell azonban védeni, fel kell dolgozni belülről, és azt gondolom, hogy Jézus Krisztus az, aki tud segíteni ebben, és valóban fegyverként lehet használni Isten fegyverzetét. Nekem az Ige sokszor eszembe jut, hogy megfelelő válaszokat találjak egy-egy problémára a hétköznapokban.

Egész héti témánk a Lélek gyümölcse volt. („A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal. 5, 22-23)) Kíváncsi lennék rá, hogy a felsorolt tulajdonságok közül melyik az, amit te még szeretnél érlelni magadban, mert úgy gondolod, többre lenne szükséged belőle a mindennapi életben?

Az önmegtartóztatás. Jézus a példakép, aki valóban meg tudta valósítani, hogy a világon mindenkit maga elé helyezett. Ráadásul mindezt úgy cselekedte meg, hogy előtte 40 napig böjtölt, majd ezek után vissza tudta szorítani saját vágyait, saját „jól-létét” ahhoz, hogy igazi megváltást tudjon nyújtani nekünk. Azt gondolom, hogy ez az, ami miatt semmi sem választhat el tőle. Mi tudjuk, hogy nem vagyunk képesek erre, de törekedhetünk rá, és ő megadja a helyzeteket, amire mi már biztosan fel vagyunk készülve.

Vélemény a táborról „Tábor-szervező-vezető2.” szemével

Tetszett a tábor?

Jó volt, de furcsa volt. Nekem nagyon hiányzott Villő és Zsolt. Amit írtál az elején a blogban, az nagyon igaz lett. Másként lett az igazi. Egyébként minden a helyén volt. A metódus ugyanaz volt, a fázisok ugyanazok voltak, mintha itt lettek volna. Így viszont tőlem sokkal nagyobb összeszedettséget követelt ez a hét, mert nem volt itt Villő, aki bármit ki tudott húzni a tarsolyából tavaly, ha szükségünk volt éppen valamire. Nem volt itt Zsolt, akire eddig mindig támaszkodhattunk a „lehet-e, szabad-e” gyakorlatias kérdésekben, akitől vártuk, hogy mindenre „rámondja az áment”, ha azt jónak gondolja. Most nekünk kellett eldönteni mindent, például hogy szabad –e beengednünk társasjátékozni a gyerekeket a hűvös templomba a forró déli órákban. 

Nekem ez a hét sok olyan szituációt teremtett, amiben meg kellett állnom, és el kellett gondolkodnom, hogy mit mondana erre Zsolt. Van az a kérdés, hogy mit tenne Jézus, hát most bennem az is sokszor felmerült, hogy mit tenne Zsolt?

Nagyon fárasztó volt, de alapvetően én nagyon élveztem ezt a hetet.

Volt –e olyan területe az életednek, amiben fejlődtél a táborban történtek hatására?

A házasságomban. Sokat. J

Te melyik lélekgyümölcsből szeretnél többet a hétköznapokra?

Az önmegtartóztatásból szeretnék többet. Az én életemből hiányzik az önuralom. Amikor László testvér elmondta, hogy nem leszek dühös, meg ingerült, meg nem kiabálok, habár a helyzet éppen ezt megengedné, háát…én ezt nagyon nehezen tudom megvalósítani. Erre nekem mindig nagyon kell koncentrálni, és elkérni Istentől azt a szelídséget, ami ehhez szükséges. Önuralmat szeretnék sokat. Az a baj, hogy ezt nem adja csak úgy oda Isten, hogy tessék, itt van…

Kedves szervezők és résztvevők! Köszönjük! Jövőre, veletek, ugyanitt!

Készítette: Kokaveczné Árvai Erika