Magyarországi misszión 1. rész: A kezdetek és az okok

Forrás: facebook Christ Is Lord Free Lutheran Church Onalaska WI

Augusztusban gyülekezetünk vendége volt és igét hirdetett templomunkban a vasárnapi istentiszteleten Jonathan Unverzagt, amerikai evangélikus lelkész. A lelkipásztort missziós tevékenységéről, magyarországi tapasztalatairól, az általa Wisconsin államban vezetett gyülekezetről és 11 gyermeke kapcsán családjáról is kérdeztem. 

Folytatásos riport következik…

- A Hauge Foreign Mission szervezet keretein belül a magyar EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) támogatásával jutott el hozzánk. Mikor járt először Magyarországon, és milyen céllal érkezett?

- A Hauge missziós szervezet, ahová tartozom, jelenleg az Egyesült Államokban működik, de Norvégiában alapították 1943-ban. Máig szoros kapcsolatot ápolunk a norvég csoporttal, és a’90-es évek első felétől kezdve –vezetőnk személyes ismeretsége kapcsán- a magyar EKE-vel (http://eke.lutheran.hu/).

Az Egyesült Államokban minden évben rendezünk egy gyerektábort, ahová évente felváltva a norvég és a magyar testvéreinket hívjuk meg vendégül. A tábornak én vagyok a vezetője, innen a személyes ismeretségem a magyarokkal.

2010-ben jártam először Magyarországon, itteni gyerektáborokban tanítottam. Azért jövünk ide, hogy segítsünk a nyári táborokban a Bibliai ismeretek oktatásában, Jézusról beszéljünk a gyerekeknek, amerikai játékokkal és énekekkel ismertessük meg őket. Tapasztalataink szerint, a tény, hogy néhány amerikai is érkezik a táborba, megnöveli annak vonzerejét, hiszen az angol nyelvgyakorlás lehetősége minden szülőnek vonzó plusz alternatíva a gyerek nyári programjában. Ebben a formában eszközként tekintünk önmagunkra ahhoz, hogy minél többeket érjünk el. Több gyerek jön, így többüknek tudunk beszélni Jézusról és a Bibliáról, ami az elsődleges célunk. Ilyen egyszerű. Jelenleg 8 testvérünk van még itt velem, 2 felnőtt és 6 fiatal (lásd a képen). Számukra ez misszió, de szemléletformálás is egyben: a sajátjuktól eltérő kultúrával ismerkednek meg, és alkalmazkodnak hozzá. Mindemellett példát mutatnak élő keresztény hitükről a gyerekeknek.

Én személy szerint a tábori napközbeni munkán felül többször tartok igehirdetést a táborokban esténként, és vasárnaponként különböző gyülekezetekben. Így jöttem el Tordasra is. 

Jó alkalom ez arra, hogy más kultúrával is megismerkedjünk, ami szerintem nagyon fontos. Látnunk kell, hogy ugyanazt az Urat szolgáljuk, mégis lehetnek dolgok, amiben eltérünk egymástól. 

Rólunk, amerikaiakról sokszor az a hír járja, hogy azt gondoljuk, csak a mi utunk a helyes, csak az a jó, amit mi teszünk. Mi vagyunk a legjobbak, az összes többi ország rosszul gondolja a dolgokat. Ez nem keresztényi hozzáállás. Ezért is szeretem a missziós utakat, mert a fiataljaink eljönnek, és azt látják, hogy bár mi máshogy teszünk bizonyos dolgokat, de egy idegen országban megismert új mód is lehet jó.

Szolgáljuk Istent, és megtapasztaljuk a kulturális különbségeket is. A legfőbb célunk az, hogy Jézusról beszéljünk, hogy hozzá vonzzuk az embereket. Mi úgy tartjuk, hogyha más kultúrákat is megismerünk, az kitágítja a látóterünket. Így világosan, testközelből tapasztaljuk, hogy csak egy kis része vagyunk az egész nagy teremtett világnak. És ez mindenkinek jó.

A csapat által a Facebookra feltöltött videó a lucfalvai táborról megtekinthető itt: http://vimeo.com/72182348

A következő részben a lelkész által vezetett gyülekezetről és annak életéről olvashatunk...

Készítette: Kokaveczné Árvai Erika